Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

— szerzői fog —• 73 elvi határozattal, mely szeriül a felelős szerkesztőt a szerzői jog bitorlása tekintetében gondatlanság terheli, ha nem tesz eleget an«ak a kötelezettségének, amelynek értelmében ügyelni tartozik arra, hogy a lapjában felvett dolgozatok közzététele mások jogainak sérelme nélkül történjék, inert az a további kérdés, hogy az adott esetben megszegte-e a felelős szerkesztő az elvi határozatok szerint őt terhelő átvizsgáíási kötelességét, csak az elbirálás alatt álló eset összes körülményeinek mérlegelésével dönthető el, (V. 709., VII. 200., C. I. 3647/1928.). Ezek alapján mellőzte a Kúria a felelős szerkesztő gondatlanságának megállapítását, midőn lapjában olyan költemény jelent meg idegen név alatt, amely lényegében a sértett egyik nem ismert költeményének volt jogosulatlan utánképzése (VII. 200.), vagy amikor a közzétett cikk szakszerű része a sértett szerző speciális irányú és általánosan nem ismert könyvéből volt merítve (V. 769.). A kártérítés mértékének megállapításánál a gondatlanságnak az a hatása, ho°y csak szándékosság, vagy gondatlanság: megállapítása esetén van helye a teljes vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésének, .amely megtérítés ez esetben a Szjt. 18. §. 1. bek. értelmében nem is lehet kevesebb a bitorló fél gazdagodásánál (C. I. 72.51/1928.). Szándékosság, vagy gondatlanság esetén tehát a bitorló nem védekezhetik azzal, hogy a bitorlásból anyagi haszna nem származott s nem hivatkozhaíik arra sem, hogy a jogosulatlanul átvett szövegrészért más kiadóvállalat kevesebb díjazást fizetett volna, mint amennyit a sértett őtőle kártérítésként követel (G. I. 7251/1928.). Ha a bitorlás lehetetlenné tette a sértett könyvének ujabb kiadásai, a bitorló a kiadás elmaradásából eredő kárt megtéríteni tartozik. Amikor a bátorló pedagógiai célt szolgáló müvébe vette át a sertett rajzait; s a bitorlást csupán a forrás megnevezésének elmulasztásával követte el, a Kúria nem állapította meg, hogy e bitorlás lehetetlenné tette volna a sértett könyvének újabb kiadását (G. I. 277/1930.). A napilap képesrneliékletében közzétett illusztrációkkal •elkövetett szerzői jogbitorlás esetén sem Ítélte meg a Kúria kártérítésként az egész hasznot, melyet a kiadó a képesmelléklettel szerzett, mert erre a haszonra a széles kőiben elterjedt napilap — legalább jelentékeny részben — szert tett volna akkor is, ha a képesmiellékleten nem hozza a bitorlást jelentő illusztrációkat (C. I. 7251/1928.). Nem állapított meg kártérítést a Kúria valamely mű kiadásának előre történt hirdetésével elkövetett jogbitorlásért, abban az esetben, amidőn a bitorló a megfelelő helyreigazító közleményt rövid idő alatt közzétette, s így a panaszolt közleménnyel okozott séreknet jóvátette, ugy, hogy a sértettnek a kérdéses hirdetés közzétételéből sem vagyoni, sem nem vagyoni kára nem származott (VI. g3o.). Erkölcsi kár megítélésének is csak akkor van helye, ha a szerzői jogbitorlás szándékosan, de legalább gondatlanságból történt