Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)

58 — Csilekvőképesség — szerződést határozott vonalú kézírással irta alá (VI. 5ai.). A magas láz és fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszerek (narkotikumok) az a§;v működésére kétségtelenül zavarólag; hatnak és esetleg öntudatlanságot is idézhetnek elő, amely állapot a ba~ teg; akaratának elhatározási szabadságát s ebből folyóan rendelkezési képességét korlátozza, esetleg kizárja, a láz s a csillapító gyógyszerek hatásának megszűntével azonban a beteg teljes öntudatát s ezzel elhatározási és rendelkezési képességét visszanyeri. A. magas lázzal és a csillapitószerek használatával járó betegállapot tehát — abban az esetben is, ha az agyműködést öntudatlanságig befolyásolják, — csak arra az időre fosztják meg a beteget akaratának szabad elhatározási képességétől, amely időn át vázolt hatásuk tart; — a betegségnek tehát az emiitett körülmények mellett is lehetnek olyan szakai, amikor a beteg itélő és .elhatározási képességével teljes mértékben rendelkezik. (IV. 1253.). A gyengeelméjűség — mielőtt emiatt a gondnokság alá helyezés megtörtént volna — önmagában véve nem teszi a felet ügyletkötésre képtelenné, hanem csak akkor, ha az olyan fokú, hogy emiatt a gvengeelméjü nem bir szabad akaratelhatározási képességgel (VI. 278., VII. 358.). Az orvosi szempontból már felismerhetően jelentkező gyengeelméjűség nem mindig azonos az ügyletkötési képességet kizáró állapottal. A szabad akaratelhatározási képesség hiánya nem azonos jelentőségű és következményű és akaratelhatározási képesség korlátozottságával és az utóbbi egymásában a cselekvőképtelenséget nem idézi elő (VI. 2T6.). k.% elmegyengeség nem zárja ki, hogy az illető a mindennapi élettel járó foglalkozásokat a megszokás folytán látszólag rendesen elvégezhesse: az eímegvenge cselekvései nem szükségképpen olyanok, amelyek a laikus szemlélőnek feltűnnének; megállaDÍtotta pl. a Kúria az aggsági elmegyengeségeí annak dacára, hogy az örökhagyó rendesen tudott olvasni, hogy a kölcsönadott vetőmag viszszaadásakor nem hagyta magát megtéveszteni, hogy gondos gazdaasszony volt és hogy a szerződés kötésekor világosan kifejezte akaratát (VII. i38.), más ügyben viszont elfogadta az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak egyedül a fél Írására alapított véleményét és azon indoklását, hogy a paralitikus egyén irása annyira jellemző $ paralizisra általában, és olyan hü tükre a vizsgálati egyén szellemi hanyatlásának, hogy gyakran feleslegessé tesz minden további vizsgálatot úgyannyira, hogy Igazságügyi Orvosi Tanács az erre alapított véleményt csak azzal az eleve lehetetlen ellenbizanyitékkai tartia megdönthetőnek, ha a megvizsgált egyéntől ugyanabból az időből valamely nem paralitikus írás maradt volna fenn (IV. 1270.). Á gyengeelméjűségnek a Gvt. 28. b pontja szempont iából nem [örvényes ismérve, hogy i\t kóros legyen, hanem általá-