Boda Gyula - Meszlény Artur (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog II. (Budapest, 1934)
40 — Kényszer — sík félnek nyújtott előny és a megszorult félnek nyújtott szolgáltatás között az utóbbit tetemesen megkárosító és kiáltó aránytalanság mutatkoznék. (VII. 586.). A zárgondnoki dij összegének megállapítására vonatkozó egyességet is hatálytalanítja az egyik egyességkötő fél szorult helyzetének és annak bizonyítása, hogy az édességgel harmadik személy a szerződő fél tetemes kárával aránytalan előnyt és nyereséget szerzett (VI. i3o8.). A kizsákmányoló ügylet az állandó bírói gyakorlat szerint semmis (VI. 88., 1289., VII. 656., C V. 33ó6/io.3o.). A semmiség folyományaként az eredeti állapot hivatalból állílandó helyre. A kizsákmányoló ügylettel átruházott ingatlan tulajdonjogának visszaítélését a sérelmet szenvedett fél is csak a neki futtatott szolgáltatás visszaadása ellenében követelheti. (VI. 1289.). A kizsákmányoló ügyletből eredő igény egy év alatt évül el. Nem alkalmazható ez az elévülési idő az olyan kizsákmányoló ügyleteknél, melyeknél a szolgáltatás és viszontszolgáltatás még az 1932 :VI. t.-c. életbelépése (1932. VI. i5.) előtt foganatba ment (G. I. 1689/1931.). 6. Kényszer. Kényszernek csak az erőszakkal vagy közvetlen és veszélyes fenyegetéssel való rábírást lehet tekinteni (C. II. /i32o/ip,31.). Nem jelent testi erőszak alkalmazásával előidézett kényszert a végrehajtást szenvedővel szemben az a körülmény, hogy az árverés megtartásának színhelyén fegyveres hatalom van jelen, mert ez éppen a jogbiztonság megóvását célozza. (VI. 1080.). A jognyilatkozat lelki kényszer alapján rendszerint csak akkor támadható meg sikerrel, ha az a fél szabad akaratelhatározását kizáró, jogellenes közvetlen oly fenyegetés hatása alatt keletkezett, mely az iílető fél, vagy hozzátartozói testi épségét, vagy lényeges vagyoni érdekét akkép veszélyeztette, hogy az az ügyletet megtámadó fél által elhárítható nem volt (V. 467., VI. 1080., 1261., C II. 5536/i93o., C. III. 524A/i93i.). Nemcsak a jogellenes fenyegetés, hanem más jogellenes magatartás is előidézheti a kényszert. (VI. i26i.,C. II. 5536/ig3o., C. III. 5244/Í931-)Nem lehet elháríthatatlannak tekinteni a veszélyt, ha az a rendes törvényes eszközök igénybevételével elhárítható (VI. 1080., G. II. 432o/i93i.). A G. V. 579/Í/1929. számú ítélet azt aveszélyt tekintette elháríthatatlannak, amely ellen a törvény engedte azonnali védelem kizártnak volt tekintendő. A fenyegetés vagy a magatartás jogellenességének hiánya kizárja a kényszer megállapítását. A magánalkalmazott ellen fegyelmi