Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— Bontóokok elenyészése — 77 a hallomást nem tekintette elegendőnek, hanem azt sem midőn a férj e hallomás alapján nyomozott és az így megtudott1 közelebbi részletek okozta féltékenységében meg is verte feleségét, az asszony azonban még a nőtartási perben is tagadott, s így a férj csak a bizonyítékul felhívott tanuk eskü alatti vallomásából szerzett kétségtelen tudomást a bontóokról (IV. 536.). A megbocsátás legtöbbször konkludens cselekményekben jut kifejezésre. A legfélreérthetetlenebb módon jut kifejezésre a megbocsátás a házastársak közötti nemi éritkezésben (I. 1249.), kivéve, ha az érintkezés nem önkéntesen, hanem pl. kényszer hatása alatt történt (III. 1401.). Az együttélés folytatása is. megbocsátást jelent (II. 311, 1618.), de nem tekinti a gyakorlat a házassági együttélés folytatásának azt, ha a házastárs kényszerűségből nem távozik el nyomban, pl. mert nem kapott azonnal lakást, de eltávozik, mihelyt az ott tartózkodás kényszerű oka megszűnik (I. 1264, C. 1856/1928.). A megszakított házassági életközösség helyreállítása is megbocsátást jelent (III. 852.). A nemi élet folytatása nélkül is visszaállottnak tekintendő az életközösség az újból összeköltöző olyan házastársak között, akiknél a nemi élet folytatásának valamelyik fél személyében rejlő elfogadható és menthető körülmény a gátló oka (II. 1652.). Nem tekintette a Kúria az életközösség visszaállításának a különélő asszonynak azt a cselekményét, hogy beteg gyermekének meglátogatása végett több ízben kiment férjéhez a tanyára, néha kint is hált és ottléte alatt nemcsak a gyermekre főzött, hanem férjére is, sőt egy asztalnál is étkezett vele, de a közös gazdálkodás egyéb dolgaival nem foglalkozott (II. 1652.). A H. T. 77. §. a) pontja alapján a bírói visszahívás kibocsátását szorgalmazó kérvény beadása nemcsak megbocsátást, hanem a beadást megelőző időből származó és addig ismert bontóokokról való lemondást is jelent (I. 777, C. 7806/1928.)', úgyszintén az érvényesség megtámadására szolgáló okokról való lemondást is (III. 642.). Az ilyen cselekmények tehát sem önálló bontóokként, sem támogató okként nem szolgálhatnak, kivéve, ha a kérvény beadása után jutottak az illető fél tudomására (II. 1501.), vagy ha olyan folyamatos bontóokról van szó, ami a kérvény beadása után is tart (III. 1269.). Lemondást jelentő hatása azonban csak az olyan visszahívó kérvénynek van, ami teljesedésbe ment s nem az olyannak is, amelyet hiánypótlás miatt a biróság visszaadott a fél azonban nem terjesztett be többet (IIL 642.). A magánúton sikertelenül megkísérelt kibékülés nem jelent megbocsátást s legfeljebb a viszonylagos bontóokoknál annak elbírálásánál bír jelentőséggel, hogy vájjon elviselhetetlenné vált-e