Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

- Hűtlen elhagyás — ettől abban az esetben, ha előzetesen a további különélés jogtalan jellegét a maga részéről bíróságon kiviil megszünteti azáltal, hogy vétlen házastársához békitőleg közeledve, őt kiengesztelni és a házassági életközösség visszaállítására őszinte és komoly célzattal magánúton rábirni igyekszik és ezeknek megtörténtétől kezdve a H. T. 77. §-a a) pontja szerinti 6 hónap sikertehm elteltét bevárja (I. 318, 668, 1047, 1415. Sz. T., C. 829a/; 1926, C. 889/1928. C. 7878/1928.). Ha az együttélésnek nem a házastárs, hanem harmadik személy, pl. az anyós az akadálya, a visszahívás érvényességéhez az is szükséges, hogy a házassági békés együttélés akadályait a visszahívó fél ezen harmadik személy részéről is elhárítsa (IV. 832.)Nem felel meg ennek a kiengesztelő feltételnek sem a bírói felhívás kieszközlése (I. 778.), sem a házastárshoz a per folytatása alatt intézett felhívás (I. 668), sőt még a magánúton történt egyszerű felhívás sem meríti ki a gyakorlat által megkivánt »reávbirás« fogalmát. Pl. ha a férj, aki a nőtartási díjakát a községi jegyző előtt fizeti, egy ilyen fizetés alkalmával szólítja fel a feleségét, hogy térjen vissza hozzá, mert birtoka nem bírja el a nőtartási díjak fizetését, ezt a felhívást a Kúria nem tekintette megfelelőnek (III. 1181.). A megbízott útján való közeledés pl. az ügyvéd által írott levél, amelyben a felhívó fél közli, hogy a szakítás okát kiküszöbölte — sem elegendő (I. 671.). Ha azonban a megbízott útján történt közeledést a másik fél durván utasítja vissza, pl. azt válaszolja »akassza fel magát a felesége, neki nem kell« — ezek után a személyes és közvetlen békítő közeledés elmaradása már nem esik a közeledő fél terhére (III. 415.). Ha a visszahívó fél levélben arra hívja fel a másik felet, hogy amennyiben vissza akarja állítani az együttélést, menjen el az ügyvédjéhez: ez nem megfelelő visszahívás, mert kötelessége lett volna az illetőnek az ugyanazon községben lakó házastársával az érintkezést személyesen felvenni, nem pedig őt teljesen indokolatlanul az ügyvédjéhez utasítani (C. 6090—1928.). A súlyosabb kötelességsértés eseteiben is megkívánja a gyakorlat a közvetlen és személyes érintkezést s nem tekinti elegendőnek a közvetlen levélbeli felhívást sem (III. 777.). A magánúton történt közeledést is csak akkor lehet komolynak és békítőnek tekinteni, ha a visszahívás megjelelő lakásba történik (II. 278.). A megfelelően történt békítő közeledésnek sincs hatálya akkor, ha a közeledő fél olyan súlyos bántalmazást követett el a másik féllel szemben, amit az az adott viszonyok között megbocsátani nem tartozik (III. 265.). Dr. Boda ; Magánjogi döntvénytér 5