Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

224 — Bírói letét — a bűnügyi zárlat feloldása céljából adott bűnügyi letétnek sincs fizetés hatálya (I. 333.), nem bír fizetés jellegével a kisajátító által az előzetes birtokbahelyezés folytán bírói letétbe helyezett összeg sem (II. I573-), nem bír fizetés jellegével az átértékelhető követelésnek névértékben történt bírói letétbehelyezése sem (I. 343, 701, 1042, ni2, 1254, 1767, 2060, III. 181, 277, IV. 266, C. 8824/1926, C. 867/1927, C. 6016/1928. Ellenkező: I. 1998.), kivéve, ha a pénz értéke még csak nagyon keveset csökkent (IV. 858.). A névértékben letett összeget gyakran még részteljesítésül sem fogadja el a gyakorlat, hanem kimondja, hogy a letett összeg a letevőt illeti, különösen, ha a névértékben letett összeg elenyészően csekély részét teszi az átértékelés alá eső követelésnek (I. 343, 701, 1767, C. 8824/1926.). A I. 306, 1042, 1112, 2060, II. 1734, III. 181, 277, 638, IV. 858. sz. alatt közölt, valamint a C. 867/1927. és C. 6016/1928. sz. határozatok szerint azonban pénzromlás idején a hitelező nem jogosult a résztörlesztést visszautasítani, az egyébként szabályszerű letét tehát a letételkori értékben beszámítandó. Más szempont érvényesül akkor, ha a letevő nem a bírósághoz, hanem más helyre teszi le az összeget, pl. a gyámhatósághoz, teszi le névértékben az átértékelhető összeget pénzromlás idején, holott nyilvánvaló, hogy a letett összeg azalatt, míg az, árvaszék határozhat, további romlásnak lesz kitéve. Ilyenkor a további elértéktelenedés veszélyét a letevő viseli (I. 1254. Sz .T.). Vagy nem is a gyámhatósághoz, hanem az arra külön meg nem bízott községi jegyzőhöz teszi le az összeget (C. 1504/1928.). A takarékpénztári betétkönyvbe biztosítékul, vagy fenntartással letétbe helyezett összeg sem bír fizetés hatályával (III. 1328, IV. 402.) s a betétkönyvre történt elhelyezés nem pótolja ía bírói letétbehelyezést (II. 1497.), pénzromlás idején azonban a. pénzintézetnél hetikamatra történt letétet a Kúria bírói letéttel tekintette egyenlő hatályúnak (I. 1718.) s ugyancsak pénzromlás idején a bírói letétből a hitelező részére kiutalt, általa felvett, de el nem fogadott, hanem a letevő nevére egy banknál elhelyezett összegről azt állapította meg, hogy az az adóst illeti (I. 1014.). Bírói letétbehelyezéssel tekintette a Kúria egyenlő hatályúnak a jóhitelü pénzintézetnél történt elhelyezést akkor is, a midőn az ellenséges megszállás folytán a bírói letétpénztárak nem működtek (III. 982.), de ha a letévő a gátló okok megszűnte után is a pénzintézetnél hagyta a pénzt, a helyett, hogy bírói letétbe helyezte volna azt — a Kúria nem tekintette a. pénzintézeti elhelyezést fizetésnek (IV. 858.).