Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

— A tulajdonközösség megszüntetése — 175 időben véghezvitt cselekményben nyilvánult-e (C. 3009/1929.), azon a címen azonban, hogy évekkel ezelőtt néhány összeszólalkozás volt a felek között, amelyeknek oka, kezdeményezője és lefolyása ma már meg sem állapítható — nem lehet a közösség megszüntetését kérni. A tulajdonközösség árverési megszüntetésére is alapul szolgáló tűrhetetlen magaviseletnek tekintette a bíróság, midőn a tulajdonostárs tettleg bántalmazta, a háztól elüldözte, más alkalommal vasvillával megtámadta és karját keresztülszúrta a tulajdonostársának (I. 1822.), midőn folyton veszekedett tulajdonostársaival, megverte őket s e miatt el is Ítélték (III. 878.), midőn részegeskedett, állandóan veszekedett, vasvillával megfenyegette és menekülésre kényszerítette, majd másízben kizárta a tulajdonostársat (II. 1605. D. T.). Azt, hogy a szegénysorsu társ az udvaron bérmosásokat végez, ruhákat tereget ki, szenyvizet önt ki, hogy illemhelyének tartalma az udvarra folyik, nem tekintette ilyen tűrhetetlen magatartásnak a Kúria azzal a tulajdonostárssal szemben, aki e viszonvok ismeretében lépett tulajdonközösségre a fenti magatartást tanúsító társsal (II. 1612.). Az a körülmény, hogy a társ önkényiileg elvonja a közös tulajdon birtokát, csak az esetben szolgálhat okul a tulajdonközösség árverési megszüntetésére, ha az ez ellen nyitvaálló törvényes út nem látszik megfelelőnek az orvoslásra (II. 270., 1612., III. 333-, C. 8316/1927.), s ilyen esetben is csak akkor* hogy ha a társ konkrét, súlyos háborító körülményeket igazolt (I. 1236.). Ugyanezen feltételek alatt szolgálhat a tulajdonközösség megszüntetésére alapul a társnak az a magatartása, hogy a hasznokat jogosulatlanul elvonja és azokról nem számol el (C. 5992/ 1927., C. 9268/1927.). Okul szolgálhat a közösség árverési megszüntetésére az, hogy a közös tulajdon az egyik társ jogellenes ténykedése folytán pusztulásnak van kitéve (II. 196.). Egymagában azonban az a körülmény, hogy a közös ház tatarozásra szorul (I. 1081), hogy a karbahelyezést már a hatóság is elrendelte (II. 1676.), hogy az rozoga állapotban van (II. 722., C. 4308/1928.) nem szolgálhat okul az elárverezésre akkor, ha a tulajdonostársak olyan anyagi helyzetben vannak, hogy a helyreállítást eszközölhetik, vagy ha a helyreállítás kötelezettsége jórészt éppen a megszüntetést kérő tulajdonostársat terheli. A felek megfelelő vagyoni helyzete mellett a teljes pusztulás veszélye sem ok a közösség megszüntetésére (II. 4.). Az a körülmény, hogy jókarban levő főépület mellett a gazdasági épületrész használhatatlan állapotban van s helyreállítása olyan magas tőkebefektetést igényel, amelyre