Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

164 — Telekkönyv — 2. Nyilvánosság. A telekkönyv csak a jóhiszemű szerzőt védi, ha tehát a telekkönyvi tulajdonostól szerző fél tudja, hogy az előzőleg már másra ruházta át ingatlanát, nem hivatkozhatik arra, hogy a telekkönyvben nem volt feltüntetve az átruházás (C. 3258/1926.). A jóhiszeműségnek nemcsak a szerzéskor, hanem a telekkönyvi beadvány benyújtásakor, vagyis a rangsor-szerzéskor is1 fenn kell állnia (II. 1489.). A telekkönyv ugyan csak a jóhiszemű harmadik személyek védelmét célozza, míg a közvetlen szerződő felek viszonyában védelmet nem nyujltj s így azzal a féllel szemben, aki arra hivat' kőzik, hogy a másik szerződő fél adósságait nem ismerte, nem lehet feltétlenül hivatkozni arra, hogy ezek az adósságok a telek­könyvbe be voltak jegyezve, mégis a telekkönyv mint ismeretek szerezhetésének forrása, figyelembe jöhet a felek közvetlen viszo­nyában is ÍIV. 688.). Bizonyos esetekben a jóhiszeműen szerző fél sem elégedhetik meg még a telekkönyvi szemlével sem, hanem meg kell tekin­tenie a telekkönyv kiegészítő részét képező irattárat is. Ezt a. szabályt az Újpesti Járásbíróság I. 760. sz. alatt közölt hatá­rozata általánosságban alkalmazta, a Kúria gyakorlata azon­ban a telekkönyvi irattár betekintését nem általánosságban, ha­nem csak indokolt esetekben követeli meg pl. ott, ahol a telek­könyv tartalma aggályra ad alapot (II. 1489.), ahol a telek­könyv hiányosságára felhívták a szerző fél figyelmét (II. 513, ,IV. 114.), vagy ahol arról ennek egyébként is tudomása volt (II. 1712.). Annyira azonban már nem terjed a szerző felet kötelező gondosság, hogy a telekkönyvi állással szemben közszerzeményi (I. 863.), vagy örökösödési (III. 126.), igény fennállását ku­tassa., 3. Előjegyzés. Bekebelezés. Feljegyzés. Az előjegyzés igazolástól feltételezett telekkönyvi jogosult­ságot ad, amely igazolás a követelés valódiságának és fennállá­sának kimutatásával történik. Az előjegyzést rendelő s a feltéte­leket alaki jogi szempontból elbíráló végzés jogerőre emelkedés^ tehát nem akadályozza az előjegyzés igazolása iránt indított per bíróságát abban, hogy vizsgálja, jött-e létre követelés a felek között s fennállott-e előjegyzéskor (IV. 776.). Az előjegyzés igazolásának határidejét a tkvi rts 97. §-a csak arra az esetre állapította meg fix határidőben, midőn az előjegyzés a 87—91. §-ok alapján eszközöltetett és amikor az iga­zolásnak per útján kell történnie. Csak ezekre az esetekre alkal­mazható az igazolási határidő meghosszabbításáról szóló 98. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom