Boda Gyula (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog I. (Budapest, 1930)

96 — Közszerzemény — megszűnésekor a házasfelek birtokában volt és mi maradt abból az életközösség megszűnésekor az egyik, vagy a másik házasfél birtokában, vagy mi jutott ezek birtokába utóbb azokból; végül számításba veendő az is, hogy mik voltak a házassági életközösség megkezdésekor a különvagyont terhelő adósságok, milyen külön adósságok keletkeztek az életközösség tartama alatt, miként egyenüttettek ki azok és mik azok a közös adósságok, amelyek a házjatsh sági együttéléskor fennmaradtak (III. 1296.). A közszerzemény kiszámítása csak egységesen, a közszerzemény és különvagyon kérdései összességének elbírálása mellett dönthető el, az egyes tárgyakra vonatkozó közszerzeményi igény nem képezheti önálló elbírálás tárgyát (I. 17, 102, IV. 51. C. 6609/1926.). A közszerzemény iránt indított perben tehát viszonkereset és beszámítási kifogás nélkül is dönteni kell a különvagyon tárgyában tett előterjesztés felett is (II. 445.). A közszerzemény kiszámításának alapjául az a vagyoni állapot szolgál ugyan, amely egyfelől a házasságkötés időpontjában, másfelől a házasság megszűnésekor fennállott (I. 787, II. 557.), ha azonban a házastársak már a házassági kötelék megszűnése előtt állandóan külön éltek egymástól, az életközösség megszűnésekor fennállott vagyoni állapot veendő tekintetbe (I. 1290, 1795, 2067.). A házasság alatt szerzett és elajándékozott vagyontárgyakat az ajándékozáskori értékben kell számításba venni, kivéve azt a rendkívüli esetet, amikor a bizonytalan állapotok miatt az elajándékozáskori érték nem volna megbízható (I. 1290.). A házastársnak ajándékozott közszerzeményi vagyonrészekért az ajándékozó nem tartozik még külön megtérítéssel is a közszerzeménybe, viszont a megajándékozott házastárs közszerzeményi részébe is csak akkor számítható be az ajándék, ha eziránt! kifejezett rendelkezés történt, vagy egyébként kifejezésre jutott az átruházónak ez a szándéka (I. 580, 1290.). Az eladott különvagyontárgyak eladási áruk szerint veendők számításba (I. 1290.). A közszerzeménybe befektetett különvagyonnak felerésze térítendő vissza a befektető házastárs javára (I. 132, 1265, Sz. T.), ugyanúgy a különvagyonba fektetett közszerzemény (I. 824, III. 128.). A házastársak közös adóssága a közszerzeményt terheli (L 2068, II. 489.), a különadósság pedig a különvagyont, ha csak be nincs bizonyítva, hogy szerzésre fordíttatott (I. 1835.). A közszerzemény kiszámításánál a fennálló közös adósságok a különválás napjának értékében veendők számításba (IV. 835.), az a fél viszont, aki az ilyen közös adósságot kifizeti, a másik féltől a reáeső rész visszatérítését olyan értékben követelheti, amilyen értékű pénzzel a kifizetés történt (IV. 573, 609.).