Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Érdemleges tárgyalás 129 fel arra, hogy a bíróság által fontosnak tartott ténykörülmé­nyekre vonatkozó bizonyítékait előterjessze. A m. kir. Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: A bíróság a tárgyalás vezetése és a tényállás felderítése tekintetében egyedül a Pp. 225. §-ában előírt intézkedéseket köteles megtenni, de a törvényben meghatározott esetek kivételével sem bizonyítást hivatalból felvenni, sem a bizonyításra kötelezett felet bizonyí­tékai előterjesztésére felhívni nem tartozik. A fellebbezési bíró­ság tehát azzal, hogy a felperest a kereset szempontjából ügy­döntő tények tekintetében bizonyítékainak bejelentésére fel nem hívta, eljárási jogszabályt nem sértett. (XIV. 634.) Bírság kiszabása rosszhiszemű védekezés miatt. A Pp. 222. § második bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának elő­feltételei szorosan összefüggnek az illető tényállítás valóságának vagy valótlanságának a megállapításával. Minthogy a tényállás a Pp. 401. §-a értelmében az ítéletben adandó elő s így a bíróság­nak rendszerint csak az ítélet hozatalakor van módjában a tár­gyalás és bizonyítás egész anyagának mérlegelésével megállapí­tani, hogy valamely tény állítása vagy tagadása, illetve valamely bizonyítékra való hivatkozás nyilvánvalóan alaptalanul s a fél vagy képviselője jobb tudomása ellenére történt-e, mégsem tekint­hető kizártnak, hogy a megállapítás lehetősége már az ítélet hozatala előtt is megvan. Utóbbi esetben pedig nincs perrendi akadálya annak, hogy a bíróság már az eljárás folyamán végzés­ben szabja ki a pénzbírságot. A Pp. 222. § második bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásához nem elég, hogy az ügyre vonatkozóan állított tény önmagában valótlan, illetve a tagadás vagy bizonyítékra hivatkozás alaptalan legyen; hanem szükséges az állított tény nyilvánvaló valótlansága, a tagadásnak vagy bizonyítékra hivatkozásnak nyilvánvaló alaptalansága és ezen­felül, hogy az a fél vagy képviselője jobb tudomása ellenére tör­ténjék. Utóbbi akkor forog fenn, ha a félnek vagy képviselőjének az állított vagy tagadott tény ellenkezőjéről határozott tudomása van: tehát rosszhiszeműség esetén. (XVI. 173.) Felszólalás az eljárás szabálytalansága ellen. Felperesek alaki jogszabály megsértését panaszolják azért, mert a bíróság a tanút, aki a bizonyítás tárgyául szolgáló kérdésre vonatkozóan a felperesek ügyvédjeként járt el, az ügyvédi titoktartás alól való felmentés kieszközlése nélkül hallgatta ki. A m. kir. Kúria 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom