Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

114 Pergátló kifogás az eltérés csupán abban nyilvánul, hogy az 5. § 3. pontjában magában a szövegben történt intézkedés a közlési kötelezettségről, míg a 6. §-ban a közlési kötelezettség külön megszövegezve nincs s így csupán a 4. § 7. és 8. pontja rendelkezésének összefoglaló megjelölésével nyer kifejezést. Az pedig, hogy a 6. § 3. pont utolsó mondatában külön történik említés a bírói út kizárásáról, a fent kifejtett álláspontot csak támogatja, mert ha a rendelet a méltányossági okok szerint elbírálandó, tehát az egyszerű átszámításnál bonyolultabb átszámítási kérdés elintézését a bírói út kizárásával a felügyelő hatóságra bízza, úgy fel kell tenni, hogy az e § szerint elrendezés alá kerülő puszta átszámítás kérdését sem akarta a felügyelő hatóság hatásköréből kivonni. A kifejtettek szerint az említett rendelet 6. §-ának 6. pontja kizárja az erre a §-ra alapított kereseti igénynek bírói úton való érvényesítését. Ekként a Pp. 180. § 1. pontjában megjelölt pergátló körülmény fennáll. (C. P. VII. 4204/1939.) A teherrendezési eljárásban felmerülő az a kérdés, hogy az együttkötelezett adóstársak közül a hitelezőhöz való viszonyukban kit kell főadósnak és kit mellékkötelezettnek tekinteni, az érdekeltek magánjogi viszonyát érinti. A magánjogi viszonyon alapuló vagyonjogi viták elbírálása pedig rendszerint polgári perútra tartozik és kivételnek csak azt lehet tekinteni, melyet törvény, vagy törvényerővel felruházott egyéb jogszabály más eljárásra utal. A teherrendezést szabályozó 5000/1937. M. B. sz. rendelet a rendezés módját és végrehajtását a Pénzintézeti Központ hatáskörébe utalja, a döntéshez szükséges adatoknak összegyűjtését pedig a közfelügyeletet gyakorló helyi bizottságra bízza, amelynek eljárása az arra vonatkozó adatok összegyűjtésére és tisztázására is kiterjed, hogy kit kell a teherrendezés szempontjából gazdasági értelemben vett főadósnak tekinteni? Ez a rendelet tehát a fentemlített általános elvvel szemben kivételes szabályokat állít fel. Ezeket a szabályokat azonban éppen kivételes természetükre tekintettel kiterjesztően értelmezni nem lehet és ekként a Pénzintézeti Központ hatáskörébe tartozónak csak azokat az intézkedéseket kell tekinteni, amelyeket a rendelet kifejezetten a jogkörébe tartozókként jelöl meg. A rendelet nem intézkedik arra vonatkozóan, hogy ha abban a kérdésben merül fel az érdekeltek között vita, hogy a felek valamelyike a rendezés tárgyául szolgáló tartozás főadósának, vagy kezesének tekintendő-e, ezt a vitát ki dönti el és a döntést nem utalja kifejezetten a Pénz-