Ruhmann Emil (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog V. (Budapest, 1943)

Megállapítási kereset 101 nek jelentkező fellépése folytán a felperes az alperes jogának fenn nem állását a Pp. 130. §-ában szabályozott keresettel bírói döntés tárgyává teheti. (XIV. 52.) Nyugdíjigény érvényesítését célzó megállapítási kereset. A Pp. 130. §-a alá eső megállapítási kereset megengedhetősége szempontjából a megállapítás szükségességét hivatalból kell vizsgálni. Minthogy a felperesnek — az alperes által kétségbevont — nyugdíjigénye a per indításakor még a kikötött előfeltételek fennforgása esetén sem nyilt meg, hanem csak az egy évi felmondási idő lejárta után a jövőben válhatott érvényesíthetővé és a felmondási idő a per során a fellebbezési eljárás alatt sem járt le: ezért a felperesnek érdeke fűződött annak a kérdésnek bírói eldöntéséhez, hogy a felmondási év leteltével az alperestől nyugellátásra számíthat-e? (XIV. 133.) A Pp. 130. §-a értelmében valamely jogviszony, vagy jog fennállásának, vagy fenn nem állásának megállapítása iránt indítható keresetnek a bírói gyakorlat szerint nincs helye akkor, ha a megállapítás tárgyául szolgáló jog keletkezése olyan jövőbeli körülményektől függ, amelyeknek fennforgása és megvalósulása a jelenben előre nem látható és így bizonytalan. A feleségnek az özvegyi nyugdíjra való igénye a férje életében nemcsak meg nem nyílik, hanem ezt a jogot a feleség a férje életében meg sem szerezheti, mert az özvegyi nyugdíjjogosultság előfeltételeit a férj elhalálozásakor fennforgó körülmények szerint kell elbírálni és korábban nem lehet megállapítani, hogy a feleségnek a jövőben keletkezendő és még bizonytalan eshetőségektől függő jogra való kilátásából érvényesíthető nyugdíjigény keletkezik-e. Annak megállapítása iránt tehát, hogy a feleséget a férje után özvegyi nyugdíj fogja illetni, a férj életben léte alatt kereset nem indítható. (XV. 817.) Megállapítási kereset választott bírói szerződés érvényessége kérdésében. A Pp. 784. § 1. pontjában és a 779. §-ában foglalt rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy amennyiben a felek között a választott bírósági szerződés érvényességének kérdése vitássá válik, e vitának a felekre kötelező eldöntése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (Az ilyen perben a Pp. 180. § 3. pontja alapján hatáskör hiánya címén és 4. pontja alapján emelt pergátló kifogásnak tehát nincs alapja.) A felperesnek annak elkerülése végett, hogy vele szemben a választott bíróság költséges eljárás lefolytatása után esetleg érvénytelen ítéletet hozzon,