Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

60 — Földbirtokrendezési jogviszonyok — — mind az állammal, mind a megváltást szenvedővél szemben az átruházó helyébe lép ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, melyek az átruházót illetik. Jogviszonya tehát úgy az állammal szemben, mint a megváltást szenvedővel szemben kétségtelenül közjogi (közigazgatási jogi) természetű (XI. 618. Hb.). Egészen más természetű az elidegenítő (átruházó) és az átvevő fél egymásközti jogviszonya. (Az adott esetben az eladó az eladott juttatott ingatlant visszaköveteli a tőle szerző féltől.) Az O. F. B. által igénybevett és arra jogosultaknak kiadott ingatlan ugyanis a közforgalomból kivéve nincs és forgalomképessége csak annyiban korlátozott, hogy elidegenítéséhez — a juttatott tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezésétől számított 10 évig (1920: XXXVI. t.-c. 76. §-t), illetőleg e 10 év eltelte után is mindaddig, míg a juttatott a vételárat ki nem fizeti (11.070—1934. M. E. sz. rend. 15. §.) — mint érvényességi kellék az arra illetékes hatóság (O. F. B., illetőleg a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága) hozzájárulása szükséges. Amiként tehát az 1920.XXXVI. tc. 16. és 17. §-ai alá eső mezőgazdasági ingatlan elidegenítésekor az államot illető elővásárlási jognak nem gyakorlása esetén a hozzájárulásra hivatott hatóság konstitutív jellegű hozzájárulásával érvényre emelkedett adásvételi ügylet az abban résztvevő felek között nem közjogi, hanem magánjogi jogviszonyt hoz létre, úgy az állam által igénybevett és kiosztott ingatlan átruházására nézve az átruházó és az átvevő között létesülő jogviszony, — ámbár ugyancsak az illetékes hatóság hozzájárulásától feltételezetten jött érvényesen létre — szintén nem közjogi, hanem magánjogi természetű. Minthogy pedig az 1933:XVIII. tc. 1. §-ának 3. bekezdése — amely az 1—6. pontjaiban az O. F. B. hatáskörébe tartozó ügyeket kimerítően (taxatíve) sorolja fel, — a szóbanforgó kérdés elbírálását nem utalja az O. F. B. hatáskörébe, ennélfogva az ügy rendes bíróság hatáskörébe tartozik (XI. 618. Hb.). Már az 1920. évi XXXVI. tc. 43. §-ának 1. bekezdése, majd az 1924. évi VII. tc. 13. §-ának 2. bekezdése értelmében is minden a földbirtok megváltására vonatkozó kérdésben végérvényesen az O. F. B. dönt. A 60.000—1921. F. M. sz. rendelet 79. §-a értelmében megváltási eljárás végrehajtásához tartozik — többek között — a vételár kifizetése is. Ugyanezen rendelet 78. §-a szerint az O. F. B. határozatában foglalt rendelkezések végrehajtása iránt az O. F. B. intézkedik. A 88. §. 3. bek. pedig megszabja, hogy a megváltási ár kiegyenlítését az O. F. B. határozata szerint kell foganatosítani. Az 5500—1924. M. E. sz. rendelet 31. §-ának 1. bekezdése szerint a határozatai foganatosításához szükséges végrehajtást az O. F. B. rendeli el. Végül az 1933:XVIII. tc. 1. §. 3. bek. 2. pontja értelmében az O. F. B. korlátozott hatásköre kifejezetten fenntartást nyert a földbirtokrendezés során megállapított követelések behajtására irányuló végrehajtás elrendelésére. Mindezeknek a törvényes rendelkezéseknek egybevetéséből pedig okszerűen következik, hogy a