Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)
58 — Földbirtokrendezési ügyek — pedig mert a szóbanforgó és kártérítési kötelezettséggel kapcsolatos igény tárgyában a m. kir. Közigazgatási Biróság előtt eljárásnak helye nem lévén, a fél részére ebben a kérdésben más birói jogsegély, mint az 1887:XXXV. tc. 3. §-ában engedett polgári perut nem is áll rendelkezésére (XI. 632. Hb). Hatáskör, ha a kincstár nyugalmazott katonai személy ellen hivatali magatartásáért kártérítést követel. Az 1887:XXXV. tc. 1. §-a szerint e törvény rendelkezései a honvédség hatóságai által a közigazgatási uton hozott és a katonai igazgatás kötelékében álló személyt kár megtérítésében elmarasztaló határozatoknak hatályára és megtámadására irányadók. A vonatkozó igazságügyi bizottsági jelentés (képviselőházi irományok VI. kötet, 1885., 209., 1.212. sz.) azt tartalmazza, hogy: Mikor az igazságügyi bizottság a javaslatot, mely úgy a kincstár, mint a katonai igazgatás tényleges kötelékében álló .... egyének érdekeit helyes alapon megvédi s biztosítja, általánosságban és egyes részeiben elfogadta: szükségesnek találta a javaslatot .... következőkben módosítani: .... Ezekből következik, hogy a nyugállományú katonai személyre a jelzett törvény rendelkezései még akkor sem alkalmazhatók, ha a károsítás idejében még tényleges katonai kötelékben volt. Az ilyen követelés tehát egyenesen birói uton érvényesíthető (X. 900. C). D) Rendes bírói és különleges bírói eljárások a) Országos Földbirtokrendező Biróság. Ügyvédi dij behajtása földbirtokrendezési ügyben. Az 1928:XLI. tc. 12. §-a kimondja, hogy: „Az 1920:XXXVI. tc, vagy az 1924:VII. tc. alapján földhöz (kishaszonbérlethez, házhelyhez) juttatást kérők, vagy juttatásban részesülők részéről megbízott ügyvéd diját és költségét bármelyik érdekelt fél kérésére kizárólag az O. F. B. állapítja meg az ügyvédi kamarák meghallgatása után az igazságügyminiszter által készítendő díjszabás alapján akkor is, ha a díjazást (jutalomdijat, időveszteséget és készpénzbeli kiadások megtérítését) a felek szabad egyezkedés útján határozták meg. Egyetemleges marasztalásnak helye nincs". Az 1928:LXI. tc. 12. §-ából kitünőleg a törvény nemcsak az ügyvédi díjazás mennyiségi megállapítását, hanem a követelés behajtását tárgyaló pert is az O. F. B. hatáskörébe utalta. Következik ez a „kizárólag" szó használatából, valamint az „egyetemleges marasztalásnak helye nincs" kitételből. A behajtást tárgyazó pernek az O. F. B. hatáskörébe utalásával pedig minden olyan kérdésnek az elbírálása e hatáskörébe utaltatott, amely kérdés a behajtással összefüggésben áll. így kükülönösen a megbízott ügyvéd részére az ilyen természetű ügyekben teljesített fizetések elszámolásának kérdése, amint az ügyvédi díjköveteléssel van kapcsolatba hozva. Ennek az elszámolásnak hiányában ugyanis a behajtandó összeget meghatározni nem lehet. Az ilyen fizetés elszámolására és ennek kapcsán az egyik, vagy