Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

— Templomi ímaszék — 53 esedékessé váló és a csődtömeget terhelő folyó közadókra nézve a m. kir. Kincstár részéről közadók módjára való behajtásnak van helye, vagyis a behajtásra, illetőleg a végrehajtásra a K. K. H. Ö. IV. fejezetének a rendelkezéseit kell alkalmazni. A város adóhivatala a vagyonbukott közadóhátraléka behajtása végett foganatosított végrehajtás során rendelvénnyel letiltotta a csődtömegnek a tűzbiztosítási összeg címén esedékes követelését s a biztosító társaság a szerinte esedékes öszegeket bírói letétbe helyezte. Kétségtelen, hogy ezeknek a bírói letétbe helyezett összegeknek a kiutalása és ezzel kapcsolatban annak eldöntése, hogy a letett összeg kit, mily jogcímen és mily összegben illet meg, a bíróság feladata. E kérdések eldöntésénél azonban la rendes bíróság a közigazgatási hatóság által eszközölt foglalás joghatályát nem bírálhatja el. Egyfelől azért, mert a csődnyitás a külön kielégítési jog érvényesítését, tehát a köztartozás behajtását nem gátolja. Másfelől az a kérdés, hogy a közadók módjára vezetett végrehajtás során a csődtömegnek, mint végrehajtást szenvedőnek tűzkárbiztosításból eredő követelése joghatályosan lefoglalható volt-e vagy sem, s ha igen, milyen mértékben: a végrehajtási eljárás törvény-, illetőleg szabályellenességének kérdésével azonos. Már pedig a K. K. H. Ö. 46. §-ának 2. bekezdése, 98. §-a és 101. §-ának 2. a) pontja ennek eldöntését kifejezetten közigazgatási útra, a 104. §. 4. bekezdésének b) pontja pedig végsőfokon a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe utalja. (XI. 638. Hb.) e) Vegyes ügyek. Református templomi imaszékért járó díj. A magyarországi református egyháznak az 1928. évi május hó 8. napján megnyílt országos zsinatán alkotott és Magyarország Kormányzója által 1933. évi október hó 31. napján jóváhagyott és megerősített I—IX. törvénycikkek (7100/1933. V. K. M. sz.) közül az egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló I. t.-c. 4. §-a kimondja, hogy a magyarországi református egyház minden egyházi és iskolai belügyét az egyházi tisztviselők intézik; épen maradván az ország törvényeiben meghatározott legfőbb felügyeleti jog (jus supremae inspectionis.) Amennyiben azonban az egyházi szervek saját hatáskörükben hozott szabályaikat, határozataikat és ítéleteiket önkormányzatuk ke^ rétében nem foganatosíthatnák, minthogy az egyház önkormányzati joga, intézményei és törvényei, az állam oltalma alatt állanak, azok végrehajtása végett jogosítottak az egyházi törvényben megjelölt esetekben az állam hatóságainak segédkezését és eljárását igénybe venni (jus advocatiae.) Az 5. §. pedig kimondja, hogy az állam segédkezése és eljárása az országos törvények által megszabott keretek között az e szakaszban részletesen felsorolt esetekben vehető igénybe. Az állam és hatóságai a megjelölt esetekben az eljárást kötelesek az országos törvények korlátai között teljesíteni; az egy-, házi határozat és ítélet érdemi részét nem vizsgálhatják felül. Ezekből a rendelkezésekből pedig nyilvánvaló, hogy az egyházközség által támasztott követelés jogalapjának és összegszerűségének az el-