Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Megállapítási érdek — 81 Az pedig, hogy valamely kötelmi viszonyból eredő követelés összege a felek között csak elszámolás útján tisztázható, a jogviszonyt nem változtatja oly számadási jogviszonnyá, amelyből folyólag számadási kötelezettség lenne megállapítható; ekként a követelés összegének megállapítása végett számadási per indításának nincs helye (VIII. 186.). Elutasította a kir. Kúria a természetes apaság kimondása iránti keresetet is, amelyben a felperes nem hozott fel és nem bizonyított oly különös okot, amely az alperessel szemben a megállapítási kereset benyújtását szükségessé tenné. A természetes atya és a gyermek közti jogviszony egyedüli tartalma ugyanis az, hogy az gyermektartást követelhet, még pedig a természetes atyaságnak előzőleg, külön perrel való megállapítása nélkül. Ezek szerint pedig a természetes apaság megállapításának kérdése a felperes által követelhető tartás iránt indított perre tartozik és annak elkülönítve való megállapítása a felperes jogállapotának biztosításához nem szükséges (VII. 1031.). Az, hogy a felperes nem teheti ki feleségét és kiskorú gyermekét annak a veszélynek, hogy váratlan elhalálozása és az alperes támadása esetében járatlanságuk folytán jogos érdekeiket kellőkép meg ne védelmezhessék, és hogy az ügyet ismerő személyek ma még hozzájárulhatnak a helyzet tisztázásához, nemkülönben a pénzintézetektől az ehhez szükséges okiratok ma még beszerezhetők, de mindez évek múlva esetleg már nem lesz lehetséges, — annak kielégítő indokául, hogy a felperes jogállapotának biztosítása végett az alperessel szemben szükség van, nem szolgálhat, mert az alperes követelésére vonatkozó bizonyítás nem a felperest, hanem az alperest terheli, s mert a felperes előzetesen is gondoskodhatik arról, hogy a védekezés szempontjából fontosaknak vélt tényekre vonatkozó bizonyítékai a kellő időben esetleg utódainak is rendelkezésére álljanak (C. I. 1770/1934.). Nem látta továbbá szükségesnek a kir. Kúria a jogviszony megszűnésének megállapítása iránti per megindísát akkor sem, amikor ezt a felperes arra való tekintettel kérte, hogy elárverezett ingatlanaira az alperest követően még más hitelezők követelését is bekebelezték s így a jogviszony megszűnése folytán az alperes által visszatérítendő összeg túlnyomó része ezeket a hitelezőket illetné. A kir. Kúria döntésének indoklása szerint ugyanis a felperesnek, ha az alperes ellen valóban van jogszerű követelése, módjában áll marasztalás iránt indítható perben kérelmét a hitelezők javára való bírói letétbe helyezés iránt előterjesztem,