Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

36 — Cselédi nyugdíj — Az 1907:XLV. tc. 62. és 63. §-a s az 1923:XXIV. tc. 1. §-ának 6. pontja egyébként sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a gazdasági cselédeknek magánjogi szerződésen alapuló nyugdíj, vagy kegydíj iránti igényének az érvényesítését közigazgatási útra utalná. A törvény csak magából a törvényből és a munka (szolgálati) szerződésből eredő jogok és kötelességeket, illetőleg a munkaviszony tartama alatt s annak^ a megszűnéskor (1907:XLV. tc. 40—55. §.) felmerülő vitás kérdéseket utalja a közigazgatási hatóságok hatáskörébe s igy a nyugdíj vagy kegydíj iránti igény érvényesítése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik (C. II. 1085/1933.). Gazdasági cseléd nyugdíjigénye, minthogy ilyent a törvény nem ismer, nem tartozik a közigazgatási hatóság elé, hanem a magánjogi követelések tekintetében általában hatáskörrel bíró rendes bíróság elé (1934. Hb. 34.). Mezőgazdasági munkásszerződésből származó kártérítési követelés az 1898:11. tc. 72. §-a, az 1907:XLV.^ tc. 62. §-a és az 1933 :V. tc. 12. §-a értelmében közigazgatási hatáskörbe csak akkor tartozik, ha a munkaadó a közösen szerződött munkásokkal szemben olyan kárkövetelést érvényesít, amely a munkásokat nem egyenként, hanem „egyénenként" 100 pengőt meg nem haladó összeggel terheli. Ezek szerint azt, hogy a kárkövetelés a munkásokat milyen öszszegben terheli, a hatáskör szempontjából egyénenként kell vizsgálni. A kárkövetelésért való felelősség emellett lehet egyszerű (megosztott), avagy egyetemleges. A hatáskör kérdése tehát adott esetben azon fordul meg, hogy a felperes által felszámított kárösszegért az alperes munkások egyszerű (megosztott), avagy egyetemleges felelősséggel tartoznak-e. Megosztott tartozás esetében az egy-egy panaszlottra eső összeg irányadó (VII. 904. Hb.). Az egyetemleges felelősség esetében a hatáskör szempontjából a keresetben felszámított kár egész összege jön osztatlanul figyelembe (VIII. 745. Hb.). A szolgálatadónak a volt gazdasági cselédjével szemben az utóbbi által előre felvett, de le nem szolgált bértöbblet visszatérítésére irányuló követelés a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ebből következik, hogy ugyancsak a közigazgatási hatóság hivatott dönteni abban a kérdésben is, h°gv jogos volt-e a szolgálatadónak az a ténykedése, amellyel a cselédnek előre kiadott, de általa, — azonnali hatállyal történt elbocsátás folytán, — meg nem szolgált bértöbblet visszatérítése fejében, hatósági eljárás igénybevételének mellőzésével, az elbocsátott cseléd lányának bér-