Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

30 — Házvezetőnő — megtérítése végett a munkaadó ellen támaszt. Az 1876:XIII. tc. 119. §-a értelmében — a követelés kártérítési jellegére tekintettel — közömbös a hatáskörre, hogy a felperes cseléd-e (X. 699.). A társalkodónői szolgálat, ha este 6 órától másnap reggel 9 óráig tartott s így állandónak és folytonosnak (1876: XIII. tc. 1. §.) nem minősíthető, nem cselédi szolgálat, az ellenértéke fejében támasztott igény tehát szintén nem minősíthető cselédkövetelésnek s így ennek az illetménynek érvényesítése ugyancsak a rendes bíróság hatáskörébe tartozik (1934. Hb. 91/6.). A cselédszolgálati jogviszony létrejöttét és a közigazgatási hatóság hatáskörét kizárja az is, ha a munkavállaló nem egyes meghatározott háztartási teendők teljesítésére vállalkozott, aminőkre az 1876: XIII. tc. 1. §-ában foglalt fogalommeghatározás céloz, hanem a munkaadó egész háztartásának önálló vezetésére vállalkozott (papi gazdasszony) ; továbbá, hogy mint házvezetőnő a munkaadója nagyobb bizalmát élvezte, munkaadó lakóhelyétől különböző helyen vezetett háztartást és fizetése a házicselédeknek a szolgálat teljesítése helyén szokásos bérét meghaladta, vagy ha a szolgálati viszony egy évtizedet meghaladó tartamából megállapítható, hogy a házvezetőnő és szolgálatadója közt szorosabb bizalmi viszony állt fenn (VII. 892. Hb.; VIII. 737. Hb.; X. 700. Hb.; 1934. Hb. 83.). Nem tekinthető továbbá az 1876: XIII. tc. és az 1907: XLV. tc. hatálya alá eső cselédi viszonynak az internátusban alkalmazott szakácsnőnek (1934. Hb. 71/8.): hasonlóképen az olyan szerződés alapján munkát vállaló éjjeliiőrnek a szolgálati viszonya, amely szerződésben a felek sem a szolgálatnak egy hónapnál nem rövidebb tartamára, sem ennek megfelelő havibérben előzetesen meg nem állapodtak s amely felmondás útján nem szüntethető meg s mely nem is kötelezte az éjjeli őrt folytonos szolgálatra (IX. 777. Hb.). Nem cseléd az ágyastárs, aki a közös gazdaság ügyeit intézte és háziasszony helyett rendelkezett, habár a férfi „cselédbér" címen is vállalt fizetési kötelezettséget (1934. Hb. 5.). A gépkocsivezető, akinek más a főfoglalkozása, nem házicseléd, mert nem vállakozik folytonos munkálatra (1934. Hb. 48.). A cselédi viszonynak nem kelléke ugyan, hogy a bér összegét a felek előre megállapítsák, de az törvényes kelléke, hogy bizonyos meghatározott időhöz mért ellenérték legyen