Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

160 — Mulasztás — egészben szintén megtéríteni tartozik-e, ebből még nem következik, hogy a fellebbezési biróságnak az alperes javára akként kellett volna intézkednie, hogy az előlegezett szakértői díj felét, vagy annak egy részét viszont a felperes térítse meg az alperesnek. A kir. Kúria álláspontja szerint ugyanis a szakértői költségek megosztásáról csak a költségek kölcsönös megszüntetése esetében lehetne szó. (VIII. 595.). E) Az ügygondnok költsége. A Pp. 434. §-a értelmében az ügygondnok nevezéséből eredő költséget az a fél köteles előlegezni, akinek perbeli cselekménye a gondnoknevezésre okot szolgáltatott. A Pp. 434. §-ában foglalt rendelkezés azonban csak a biróság által kirendelt ügygondnokra vonatkozik; ehhezképest a felperes születendő gyermekei részére a gyámhatóság által az 1894:XVI. tc. 128. §-a alapján kirendelt gondnok díjának előlegezésére a felperest e §. alapján kötelezni nem lehet. Egyébként is, akit a gyámhatóság az 1894:XVI. tc. 128. §-a értelmében az utóörökösök (utóhagyományosok, méhmagzat) érdekeinek képviseletére kirendelt, az mindenkor gondnok és nem ügygondnok s igy rá már ez okból sem alkalmazhatók a Pp. 434. §-ának rendelkezései (VllL 557.). XVII. FEJEZET. Mulasztás. Ha a perfelvételi tárgyaláson az alperes képviseletében meghatalmazás nélkül fellépett ügyvéd érdemleges ellenkérelmet terjesztett elő és a második tárgyaláson az alperes kijelentette, hogy az ügyvédet meghatalmazta, az érdemleges ellenkérelmet a visszaható hatályú jóváhagyás folytán, — joghatályosan előterjesztettnek kell tekinteni. Ebből következik, hogy az alperes ilyen esetben a per fel vételi határnapot nem mulasztotta el és a Pp. 440. §-a értelmében ellene mulasztási Ítéletet hozni nem lehet. Ha a biróság — akár helyesen, akár tévesen — a perfelvételi határnap elmulasztására alapította az Ítéletét, az ilyen Ítéletet mulasztásos ítéletnek kell tekinteni. Az ilyen Ítélet ellen az alperes a Pp. 460. §-ának első bekezdésében foglalt általános szabály szerint rendszerint csak ellenmondással élhet (Pp. 477. §. 2. bek.). (X. 75.).