Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

154 — Pergátló kifogás költsége — ának első bekezdésében foglalt általános rendelkezés értetalében a végítéletben vagy az eljárást befejező más véghatározatban kell intézkedni (C. L 3224/1934.). Ezzel szemben, amikor a bíróság ítéletében szintén pergátló kifogást vetett el, de eljárást befejező vég-határozatot még nem hozhatott, a kir. Kúria azzal iaz indokolással, hogy a Pp. 424. §-a értelmében a költségek felől való határozás az eljárást befejező véghatározatna tartozik, mellőzte az alperesnek az alsófokú költségekben váló elmarasztalását s a Pp. 543. és 508. §-ai alapján a felülvizsgálati eljárás költségeinek is csak a mennyiségét állapította meg (IX. 907.). Hasonlóképen döntött a kir. Kúria, amikor kimondta, hogy a véghatározatra tartozik a sikeres fellebbezés költsége viselésének kérdése akkor is, ha az elsőbíróság nem kifogás folytán, hanem hivatalból észlelt pergátló körülmény miatt szüntette meg a pert (IX. 392.). Olyan esetben, amikor a bíróság a pert csak feltételesen arra az esetre mondja ki megszűntnek, ha pl. a felperes 8 nap alatt a megállapított összegű biztosítékot le nem teszi, vagy az alperessel közösen be nem jelenti, hogy a biztosítékadás más módjában állapodtak meg, a pergátló kifogásnak helytadö ítéletbeli költségmegállapítás is vagylagos. A per megszüntetése esetére a felperest, mint pervesztes feleit, a Pp. 425. (508, és 543.) §na értelmében marasztalja. Az eljárás folytatása esetére ellenben, vagyis, ha a felperes biztosítékadási kötelezettségének eleget tesz, — min)thogy a költség viselése felől való határozás a Pp. 424. §-a értelmében a végítéletre vagy a pert befejező más véghatározatra tartozik, — a költségek viselése felől nem határoz, hanem csak a felmerült költség mennyiségének megállapítására szorítkozik (C. I. 5002/1935.). A véghatározatra tartozik a költség viselése tárgyában való rendelkezés akkor is, ha a bíróság pl. az alperes kártérítési felelősségét a Pp. 391. §-a szerinti közbenszóló ítélettel megállapítja, a kártérítés összege felől pedig csak későbbi határozatában fog intézkedni (C. VI. 362/1932.). Hasonlóképen kimondta a kir. Kúria, hogy habár az egyedül a kereset vagy a viszontkereset felől rendelkező ítélet is „végítélet" (elkülönített végítélet), nem sért jogszabályt a bíróságnak az az ítélejti rendelkezése, amellyel a költségviselés kérdését a kereset felett hozandó végítéletre hagyta fenni, mert az eljárást csak ez az ítélet fejezi be s a kereset felett döntő ebben az ítéletben nyer a keresettel való összefüggésnél fogva célszerű elbírálást az a kérdés, hogy az eredetileg előterjesztett viszontkereset költségei kit terheljenek (IX. 931.).