Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

128 — Eskü alatti kihallgatás — Xm. FEJEZET. A fél eskü alatti kihallgatása. a) Az eskü alatti kihallgatás elrendelése. A Pp. 368. §-a szerint a felek eskü alatti kihallgatásának — akár (kérelemre, akár hivatalból — elrendelése a bíróság belátásától függ s így a bíróság az eskü alatti kihallgatást indkoltan mellőzheti (C. IV. 3019/1934.; C. I. 3940/1934.). A Pp. 373. §-a értelmében a felperes jogszerűen kérhette, hogy a bíróság az alperesit eskü aüatt hallgassa ki arra, hogy az 1927 január 1-én a pengőszámítás kapcsán1 átvezetett könyvelési tételeik alapját tevő előző könyvek hol vannak (VII. 1032.). b) Eskü alatt kihallgatandó személy meghatározása. A Pp. 374. §-a értelmében a bíróság a per körülményeihez képest belátása szerint ítéli meg, hogy a jogi személy több képviselője közül egyet, vagy többet és ezek közül kit hallgasson ki eskü aüatt; azzal tehát, hogy az alperes részvénytársaság egyik igazgatóját a bíróság nem peres félként eskü alatt, hanem tanúként hallgatta ki, a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett jogszabályt nem sértett (IX. 547.). Egyébként nincs is olyan jogszabály, amely a jogi személy képviseletében az igazgatónak, vagy tisztviselőnek tanukénti kihallgatását kizárná. Ha tehát az alperesi részvénytársaság igazgatóját a bíróság tanúként hallgatta ki, a tanúvallomás szabályszerű mérlegelésével megállapított tényállással szemben nem lehet állítani, hogy a felperest, mint a bizonyító fél ellenfelét kellett volna eskü alatt kihallgatni (VIII. 636.). Végül a Pp. 374. §-a a bíróságnak tarra is jogot ad, hogy a kiskorú törvényes képviselőjét nem tanúként, hanem félként hallgassa ki eskü alatt (C. I. 3770/1933.). c) A fél esküre bocsátása. A bíróság olyan esetben, ha a döntő ténykörülményekre nézve más bizonyíték nem áll rendelkezésre, a bizonyító felet esküre bocsáthatja, ha a körlüílményeknek a Pp. 270. §-a szerinti mérlegelése után úgy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek, vagy ha iaz ellenfél az eskü letételét megtagadja (Pp. 371. §.; C. II. 2506/1932.; C. II. 5572/1935.; C. 3158/1935.): így ha a bíróság szerint a) tárgyalás és a bizonyítás összes adatainak kellően indokolt mérlegelésével a Pp. 270. §-anak megfelelően előterjesztette azokat az okokat, amelyek előidézték azt a meggyőződést, hogy mind a tanúnak, mind az alperes-