Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Kár megállapítása — 119 kozatának irányadó voltát maga a kérdést szabályozó irott jogszabály kimondja, mint pl. a Pp. 124. §-ának második bekez­dése, 414. §-ának utolsó bekezdése, vagy a Pp. 33. §-ának utolsóelőtti bekezdése. Ezt az elvet joghasonszerüségnél fogva alkalmazni kell azokban az esetekben is, amelyekben a jogi hiatás beállásált a törvényerejű jogszokás teszi függővé a viszonosság fennállásától vagy fenn nem állásától (Vili. 485.). Baleseti kártalantási perben a kereskedelemügyi minisz­ternek a bírósághoz abban a kérdésben intézett átirata, hogy a baleset időpontjába^ mennyi volt az alperesi vasútnak ható­ságilag megengedett legnagyobb menetsebessége, a kir. Kúria döntése szerint nem szakvéleményt, hanem hivatalos közlést foglal magában. Ehhezképest a magyar kir. kereskedelemügyi miniszternek hivatali hatáskörében tett ez a megállapítása a polgári perben szintén irányadó. (C. I. 4273/1935). D) Kár mennyiségének megállapítása. Közvetett bizonyítás. A Pp. 271. §-a értelmében kár, elmaradt haszon, vagy alapjára nem vitás, vagy bebizonyított más követelés mérté­kének megállapításánál figyelembe lehet venni olyan körülmé­nyeket is, amelyeket az érdekelt félnek az ellenfél tagadásával szemben bizbnyítania nem, hanem csak valószínűvé tennie sike­rült. De csak abban az esetben, ha a vonatkozó tényállásnak a bizonyítás rendes szabályai szerint való tisztába hozatala egyáltalában nem lehetséges és ha emellett olyan tárgyi adatok állnak a biróságnak rendelkezésére, amelyekből a követelés mennyisége szempontjából jelentős ténykörülménynek legalább is nagyfokú valószínűségére alaposan és megnyugtatóan lehet következtetést vonni. (IX. 735). Ezektől az elvektől részben eltért a kir. Kúria, amikor 'egy ujságközleménynek megjelenése folytán a felperest ért káro­sodás esetében kimondta* hogy bár a felperesnek eskü alatti vaUlomiása bizonyítéknak ilyen esetben nem minősíthető és ered­mény a további bizonyítástól sem várható, ez nem lehet akadá­lya az anyagi kár megítélésének, ha valamelyes kár felmerü­lése egyébként bizonyos. Ehhezképest tehát anyagi kártérítés fejében a feliperes részére 200 pengős összeget itólt meg (X.261). A család szűkebb körében előforduló cselekmények tekinteté­tében a közvetett bizonyítási módnak a dfölog természeténél fogjva tágabb köre és jelentősége lehet. (C. III. 2760/1934).

Next

/
Oldalképek
Tartalom