Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Tanú megesketése — 79 Nincsen törvényes akadálya a fejletlen korú gyermekek tanukénti kihallgatásának sem, mert a Pp. 270. és 314. §. értelmében a bíró szabadon mérlegelheti a 14. életévüket be nem töltött tanuk vallomását is, azonban a Kúria családerkölcsi szempontból csak a legvégső esetben tartja megngedhetőnek, liogy a szülők köteléki perében a fejletlen vagy serdületlen korú gyermekek tanuként hallgattassanak ki. (VI. 869.) A Pp. 304. §-a értelmében, eltiltás esetét kivéve, bármelyik tanú jelen lehet az ügy tárgyalásánál: ezért tehát a Pp. 298. §-a szerint a tanuzás alól az sem kizáró ok, ha a ianu a kafábbi bizonyítás felvételnél jelen volt. (V. 587.) Abból a körülményből, hogy a Pp. 299. §.-a alapján törvényes mentességet élvező valamely tanú a tanuságtételt az erre vonatkozó törvényes figyelmeztetés után megtagadja, a felekre vonatkozó hátrányos következtetést vonni, vagy a megtagadás tényét mérlegelés tárgyává, tenni nem szabad. (V. 1258.) A Pp. 299. §. negyedik pontja csak az ott megjelölt személyeknek ad jogot arra, hogy a hivatásuk gyakorlása közben észlelt körülményekre nézve a vallomástételt megtagadhassák. Ha azonban az így kihallgatandó tanú (pl. orvos) ezzel a jogával élni nem kíván és vallomást tesz, a bíróság még a fél felmentvényének hiányában sincs elzárva attól, hogy az ilyen tanú előadását bizonyítékként mérlegelje és azt az eset körülményeihez képest hiteltérdemlőnek elfogadja. (IV. 1141.) A tanúnak a hivatalos titoktartás alól leendő felmentését az illetékes felettes hatóságtól a Pp. 298. §. utolsó bekezdése szerint a bíróság tartozik kieszközölni. (IV. 1448.) A titoktartás alóli felmentés elmaradásának a ténymegállapításra kiható perbeli jelentőségét a bíróság a Pp. 270. §-a szerint szabadon mérlegelheti. (VI. 897.) C) Tanúvallomás mérlegelése; a tanú megesketése. A tanuk szavahihetőségének kérdése a bizonyítékok szabad mérlegeléséhez tartozik. (VI. 1086.) A tanúvallomások mérlegelésénél a bíróság nem köteles az ítéletének indokolásában a tanukat név szerint is felsorolni (VI. 1086.), azonban olyan esetekben, amidőn a ténymegállapítás részben érdekelt tanuk ellentétes vallomásának mérlegelésén alapszik, rendszerint nem mellőzhető érdektelen tanuk kihallgatása pusztán azon az alapon, hogy a bíróság attól döntő eredményt nem vár, (V. 700.) mert a még nem foganatosított tanúvallomások eredményét előre nem lehet mérlegelni. (C. I. 5372—1929.) A szabad mérlegelés elvéből következik, hogy a bíróság ténymegállapítását a peres felek valamelyike által felfogadott magándetektív vallomására is okszerűen alapíthatja, ha annak