Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Pergátló kifogások — 59 nemcsak arra vonatkozik, hogy a perbebocsáikozás után pergátló kifogással élni többé rendszerint nem lehet, hanem arra is, hogy az alperes rendszerint a perbebocsáikozás előtt sem terjeszthet elő olyan kifogást, melyet korábban előadott pergátló kifogásával együttesen érvényesíthetett volna. (V. 476.) Természetesen nem tekinthető elkésettnek az olyan pergátló kifogás, amelyet a törvényes képviselőjének mellőzésével perbevont alperesnek később perbeiépő törvényes képviselője terjeszt elő, mert a törvényes képviselőnek mellőzésével perbevont alperesnek a képviselője által jóvá nem hagyott cseuekményei hatálytalanok lévén, perbebccsátkozása is hatálytalannak tekintendő. (V. 228.) A perindítás alaki és anyagi jogi előfeltételei általánosságban véve a kereset benyújtásának időpontjában fennálló jogi helyzet alapján bírálandó el. Bírói gyakorlatunk mégis ezt az alapelvet nem alkalmazza mereven, hanem a perrendi szabályok gyakorlati alkalmazásánál figyelembe veszi a helyes pervezetés és az anyagi igazság gyorsabb érvényesítése érdekében megkívánt célszerűségi szempontokat is, mert a törvényhozónak ez a szándéka felismerhető a Pp. 182. §-ához fűzött miniszteri indokolásnak abból a kitételéből, hogy pergátló kifogások fenforrgása esetében is csak olyankor szüntetendő meg a per, amidőn a fennálló perjogi hiányok nem pótolhatók; ellenben ha a pergátló körülmény pótolható, „akkor elsősorban annak pótlását kell elrendelni". (B. T. IX. 5760—1933.) Adott esetben tehát nem tartotta megszüntethetőnek a Budapesi Tábla a pert olyan esetben, amidőn a felperes a perindítás előfeltételeként megkívánt más hatósági eljárást (Pp. 180. §. 2.. pontja) csak a kereset benyújtása után, de még az ítélethozatal előtt, folytatta le. A Pp. 180. §. 1., 3., 4., 5., 6. és 8. pontjaiban megjelölt pergátló körülményekre vonatkozó joganyagot ehelyütt nem ismertetjük, minthogy azt már az Első Cím I. és III., továbbá Második Cím I. és VI., illetve Harmadik Cím II. fejezetében ismertettük. A Pp. 180. %-ának 1. pontjában megjelölt pergátló kifogás szempontjából adott esetben rámutatott a Kúria arra, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia közös hatóságainak és intézményeinek tényei alapján támasztható követeléseknek a magyar állam ellen leendő érvényesíthetőségét a 4050—1924. M. E. számú rendelet csupán további intézkedésig. — e követelések álamközi rendezéséig, — függesztette fel, azonban ez a rendelkezés nem jelenti azt, hogy az ilyen követelés alól a bírói út el lenne zárva. Ezért az ilyen perben a Pp. 1801 §-ának 1. pontjára alapított pergátló kifogás jogszerűen nem hozható fel és. ilyen esetben nem a per megszüntetésének, hanem csupán az. eljárás felfüggesztésének lehet helye. (C. VII. 6093—1929.)