Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

114 — Fellebbezési érték — Negyedik Cím Fellebbvitel. I. FEJEZET, Fellebbezés, A) A fellebbezés korlátai. — Fellebbezési érték. A Pp. 11. §-a értelmében a törvényszék határozata azon az alapoL, hogy az ügy a járásbíróság hatáskörébe tartozik, fellebbvitellel meg nem támadható. (VI. 107.) — A 9180— 1920. M. E. sz. rendelet 5. §. értelmében nincs helye fellebbezésnek azon az alapon sem, hogy az ügy munkaügyi bíróság, vagy rendes bíróság hatáskörébe tartozik-e. (C. H. 3273—1930.) Ugyancs°k nincs helye fellebbvitélnek a Pp. 188. §. utolsó bekezdése értelmében a bíróságnak az ellen a határozata ellen, hogy keresetváltoztatás nem forog fenn. (VI. 390., 728.) Amennyiben a per a pertársakra nézve csak egységesen dönthető el, az egyik pertárs fellebbvit elének hatálya a Pp. 410. §. első bekezdése értelmében a másik pertársra is kiterjed. (V. 312.) Egyedül az ítélet indokolása ellen is van helye fellebbezésnek akkor, ha az a fellebbvitellel élő fél jogait érintő olyan megállapítást tartalmaz, amelyből utóbb reá jogsérelem származhatik. (VI. 1222.) Eltérő a joggyakorlat a Te. 24. §-ának magyarázata körül a perköltséneket érintő fellebbezés megengedhetősége kérdésében. A budapesti kir. ítélőtábla egységes joggyakorlata szerint ugyanis olyan esetben, amidőn a fél a keresetet egyedül a perköltségekre szállította le, vagy amidőn a kereset főtárgya tekintetében nincs fellebbezésnek helye és a fellebbezéssel élő fél egyedül a perköltségekre vonatkozó ítéleti rendelkezést támadja meg, fellebbezésnek csak akkor lehet helye, ha a megítélt perköltség összege meghaladja a fellebbezési értékhatárt Ebből a szempontból tehát közömbös az a körülmény, hogy a megítélt perköltséggel meg nem elégedő fél egyoldalú megállapítása szerint milyen összegű perköltséget vél követelhetni. (VII. 754. B. T., — B. T. VI. 13.193—1932.)