Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Költség a végrehajtási eljárásban — 107 sére nem a felperesként szereplő ügygondnők, hanem a végrehajtató kötelezendő. (IV. 1360., VII. 600.) Az igényperben felmerült perköltség nem számítható a végrehajtási költségekhez és ezért a végrehajtatok terhére megállapított perköltség a végrehajtást szenvedő ellen egyedül az igényperbéli megállapítás alapján nem érvényesíthető. (VII. 855.) A születés törvényességét támadó perben az alperesként perbevont kiskorú ügygondnoka a Pp. 434. §-a értelmében költségeinek előlegezését a felperestől igényelheti, tekintet nélkül az esetleges megtérítéshez való jogra. (V. 1152.) Az árvaszéki ügyész által indított gondnoksági perben a kereset elutasítása esetében az eljárás költségeit a Pp. 644. §. utolsó bekezdése értelmében az államkincstár viseli. Ez a költségviselési kötelezettség nemcsak az előlegezendő szakértői díjakra, vagy a bíróság netáni kiszállási költségeire vonatkozik hanem az ellenfélnek a védelem célirányos érvényesítésével felmerült minden szükséges költségét, tehát az ügyvédi képviseleti költséget is felöleli. (C. III. 3462—1930.) A végrehajtási eljárásban a Vht. 27. §-ában foglalt rendelkezés helyes értelmezése szerint a marasztalt fél csak annak a költségnek megtérítésére kötelezhető, amely a végrehajtási jog célirányos érvényesítésére szükséges volt; nem terhelhető azonban azokkal a többletköltségekkel, amelyek azáltal merültek fel, hogy a felperes követelését több keresettel érvényesítette és ennek következményeként a kielégítési végrehajtás költségeit szükség nélkül szaporította. (V. 978. D. T.) Ugyanennek az elvnek alkalmazásával a Kúria jogegységi tanácsának Jf7. számú polgári döntvénye kimondja, hogy ha a kielégítési végrehajtást a végrehajtást szenvedőnek előbb az ingóságaira és azután újabb kérelem folytán ingatlan vagyonára, vagy előbb valamely ingatlanára és azután újabb kérelem folytán más ingatlanára renuelték el: az újabb végrehajtási kérelem költsége a végrehajtást szenvedőt csak az 1881: LX. t.-c. 116. §-ának és 117. §. b. és c. pontjának megfelelő esetben, valamint olyan esetekben terheli, amikor az újabb kérelem a követelés behajtása végett szükséges volt és az eset körülményei indokolják, hogy a végrehajtató a végrehajtást már korábban nem kérte az újabb kérelemben megjelölt ingatlanvagyonra is. (VI. 13.) Ugyanez az elv alkalmazandó a végrehajtási eljárásban a felfolyamodási költségek tekintetében is. Nincs helye tehát felfolyamodási költségekben való marasztalásnak olyan esetben, amidőn pl. a felfolyamodásra egyik fél hibája sem adott okot, (V. 983. D. T.), — vagy amidőn az elsőbírói végzés feloldása az időközben életbelépett 414C—1932. M. E. számú rendelet (transfermoratórium-rendelet) alapján történt. (VII. 742.)