Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

80 — Tanúdíjak — meg kell esketni, önként következik, hogy a Pp. 312. §-ában említett kivételektől eltekintve, a tanúk vallomása a tényállás megállapításánál csak akkor vehető figyelembe, ha a tanúk vallomásukra az esküt letették (C. III. 3514/1927.). Minthogy a tanúk szavahihetőségének kérdése a szabad bírói mérlegelés körébe tartozik, a vallomás ingadozó volta a tanú megesketésének nem feltétlen akadálya és a felülvizsgálat körébe sem vonható (IV. 842.). A Pp. 310. §-a értelmében a fogadalom letételének a hatálya az esküvel egyenlő. A fogadalom letételére minden további korlátozás nélkül az a tanú van feljogosítva, aki azt állítja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik (IV. 299.). Ezért pl. nyílván helytelen volt az újpesti járásbíróságnak az a rendelkezése, amellyel a zsidó vallású felet azon a címen kötelezte az eskü letételére, hogy a zsidó vallás ismeri az eskü intézményét és ezért a zsidó vallású egyén az eskü letételét vallási meggyőződésére való hivatkozással meg nem tagadhatja (I. 806. U. Jb.). D) Tanudijak. A Pp. 295. §. értelmében a perbíróság^ a tanú megidézését attól teheti függővé, hogy a bizonyító fél a tanú illetményeinek fedezésére bizonyos összeget tegyen letétbe. Ennek elmulasztása esetében a tanú megidézése mellőzendő, kivéve, ha a fél a letételt oly időben pótolja, hogy a tanú az eljárás késleltetése nélkül kihallgatható. A tanú illetményeinek a felebbezési bíróság ítélethozása után, a felülvizsgálati kérelem beadásával kapcsolatosan történt letétbe helyezése azonban a Pp. 290. §. utolsó bekezdése értelmében többé figyelembe nem vehető (II. 1372.). A tanúskodás polgári kötelesség ugyan, de nem járhat azzal a következménnyel, hogy ennek a kötelességnek teljesítése a tanú jogos érdekeit sértse. Ezért tehát pl. a szabad kereseti foglalkozást űző ügyvéd-tanú is követelheti, hogy a tanúzásával felmerült időmulasztását megtérítsék (I. 1001. B. T.). A Pp. 314. §. 4- bekezdése szerint a tanúilletmények megállapítása kérdésében hozott végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye. Megjegyzendő azonban, hogy a tanúdíjak előzetes letételére kötelező (Pp. 295. §.) rendelkezés ellen az állandó bírói gyakorlat értelmében felfolyamodásnak helye nincsen, sőt általában a Kúria felfogásából kitűnőleg ez a jogorvoslat csak a megállapított tanúdíjak összegszerűsége ellen irányulhat, ellenben abban a kérdésben sincsen felfolyamodásnak helye, hogy a kérdéses illetményeket egyelőre melyik fél tartozik viselni (C. Pk. IV. 1562/1929., I. 1132., I. 1820. P. T., — eltérő: C. Pk. VI. 2319/1928.).