Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

74 — Bizonyítékok felajánlása — alkalmazott ellen lefolytatott fegyelmi eljárás eredményét is mérlegelése körébe vonhatja. Amennyiben azonban az illető munkaadónál az alkalmazottak által is elfogadott fegyelmi szabályzat nincsen, úgy a fegyelmi eljárás során hozott határozat megállapításai a bíróságra nem irányadók és a polgári bíróság vizsgálat tárgyává teheti és önállóan dönti el, hogy az alkalmazott terhére felhozott cselekmények valóban megtörténtek-e és mily jogi jelentőséggel bírnak (III. 42.). Ezzel szemben, ha a fegyelmi bíróság az alkalmazottak által is elfogadott, vagy törvénnyel megállapított (pl. a Máv-alkalmazottaknál az 1914: XVII. tc.) fegyelmi szabályzat alapján járt el, úgy a polgári bíróság rendszerint csak azt vizsgálhatja, vájjon a fegyelmi szabályzat alakiságai betartattak-e és hogy a határozat a szabályzat anyagi rendelkezéseinek megfelel-e (III. 42.), azonban sem a fegyelmi bíróság által megállapított tények valódiságának, sem a törvényes keretekben kiszabott fegyelmi büntetés mértékének felülvizsgálata a polgári bíróság hatáskörébe nem vonható (III. 177.). Mindazonáltal mégis, ha a fegyelmi határozat egyedül olyan tényre van- alapítva, (pl. sikkasztás), amelynek megállapítása a törvény értelmében büntetőbíróság hatáskörébe tartozik; a fegyelmi határozattal történt elbocsátás magánjogi következményeinek meghatározásánál nem a fegyelmi határozattal, hanem a jogerős büntetőbírói ítélettel megállapított tényállás az irányadó (III. 176.). D) Bizonyítékok felajánlása és mellőzése. A tényállás megállapításánál a bíróság nincs kötve a felek által ajánlott bizonyítékokhoz (C. VI. 8562/1927.) és a bizonyítás általános elveiből következik, hogy külön tiltó szabály híj ján a bíróság minden olyan bizonyítási eszközt igénybe vehet, amely a tényállás megállapítására alkalmas (IV. 356.), így pl. hivatalból is rendelhet el tanúkihallgatást (IV. 435.). A Pp. 276. §-a értelmében a bíróság a bizonyítás felvételét elrendelő saját végzéséhez sincsen kötve és a bizonyítás kiegészítését vagy ismétlését sem köteles elrendelni (I. 712.),, sőt attól sincs elzárva, hogy a peres felek között folytatott más perben kiderült ténybeli adatokat (I. 536.), vagy pl. a perben becsatolt szegénységi bizonyítvány tartalmát is (II. 522.), — megfelelő mérlegelés mellett bizonyítékul felhasználjon. A más per~ ben megállapított tényállás azonban a folyamatban lévő perben nem irányadó, hanem a per egyéb körülményeivel együtt önálló bírói mérlegelés alá esik (I. 150., III. 232.). A házassági bontóperben a bíróság a házasság fenntartása