Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

70 — Szabad mérlegelés — egyáltalában nem, vagy nem a váltón kitett összegben áll fenn (II. 76. D. IV). Ezzel szemben azonban a váltóval igazolt köztörvényi követelés érvényesítésénél a váltó mellett is a felperes tartozik követelésének fennállását bizonyítani (I. 678.). Az egyik fél által beismert ténnyel ellenkező tényállítás valóságát a beismerő fél tartozik bizonyítani (II. 1591.). A házassági bontóperben a bizonyítási teher a bontóoknak megállapítása végett felhozott ténykörülmények tekintetében arra a félre hárul, aki a bontóokot érvényesíteni kivánja; arra nézve tehát, hogy a kereseti jog időmúlás és megbocsátás folytán el nem enyészett, a bizonyítási kötelesség a Pp. 269. §-ának rendelkezései ellenére is a kereseti jogot érvényesítő felet terheli (III.. 206.). A Pp. 269. §-ának a bizonyítási tehere vonatkozó szabályai a bizonyítás tényleges lefolytatása esetében jelentőségüket elvesztik és a bizonyításnak tényleges fogánatosítása mellett a szolgáltatott bizonyítékok értéke szempontjából teljesen közömbös, hogy a bizonyítási kötelezettség eredetileg melyik felet terhelte voína (C. II. 5174/1927.). C) Bizonyítékok szabad mérlegelése. a) A szabad mérlegelés lényege. A Pp. 270. §-ában meghatározott szabad mérlegelésnek elengedhetetlen követelménye, hogy az ítéletben megnyilvánuló bírói meggyőződés a felek részéről szolgáltatott összes bizonyítékok méltatásával alkottassák meg és hogy a bizonyítékok elfogadására vagy mellőzésére vonatkozó indokok tüzetes előadásából kitűnjék, hogy a bíróság az összes perbeli adatokra figyelemmel volt (C. I. 4125/1927.). A szabad mérlegelés elvének alkalmazásában a bíróság nincs elzárva attól sem, hogy valamely tényállítást két vagy több tanú egybehangzó vallomása alapján sem fogadjon el valónak; ebben az esetben azonban köteles részletesen előadni azokat az okokat,, amelyeknél fogva őt az állított tény valóságáról a tanúk egybehangzó vallomása sem győzte meg (IV. 784., II. 561.). A bíróság a szakértők véleményét is, sőt az igazságügyi orvosi tanács szakvéleményét is szabadon mérlegelheti és nem köteles azt elfogadni (I. 589., II. 461.). Nincsen olyan kötelező bizonyítási szabály sem, amelynek értelmében valamely vagyontárgynak értéke csakis szakértő-véleménnyel volna megállapítható (II. 207.), — sőt a Pp. 261. §. értelmében, ha a felek részéről ajánlott bizonyítás megnyugtató