Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

48 — Szegénységi jog — B) Szegénységi jog megvonása. A bíróság a megadott szegénységi jogot az eljárás bármely szakában hivatalból is megvonhatja, különösen akkor, ha a szegénységi jogot élvező fél viszonyai a per során megváltoztak (IV. 577.). Nem vonható meg azonban a szegényjog egyedül azon az alapon, hogy a felperes pereskedése csak csekély részben mutatkozott eredményesnek, mert a Pp. 118. §-a alapján csak az előre látható teljes eredménytelenség esetében van helye a szegénységi jog megvonásának (III. 476.). C) Ujabb törvényes rendelkezések. A m. kir. Igazságügyminiszter 1928. évi július 5. napján kelt 31.831/1928. I. M. számú rendeletével felhívta a bíróságokat a szegénységi jogra vonatkozó jogszabályok szigorú alkalmazására. Ez alapon különösen szigorúan vizsgálandó az a kérdés, hogy a vonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelel-e a bemutatott szegénységi bizonyítvány, tüzetesen vizsgálandó, hogy az indítani kívánt per nem mutatkozik-e már előre is teljesen eredménytelennek és különösen figyelembe veendő az is, hogy a Pp. 112. §. első bekezdése alapján nem minden napszámos részesíthető szegénységi jogban, hanem csak az, akinek keresete a helybeli közönséges napszámnál nem nagyobb; az egyes alkalmazási ágakban élvezett magasabb napszám tehát nem szolgálhat a szegénységi jog alapjául. Az idézett rendelet értelmében a szegénységi jog feltételének megszűnése vagy hiánya esetén a már megadott szegénységi jog hivatalból is megvonandó, végül pártfogó ügyvéd nem rendelhető ki oly ügyben, amelyet a fennálló törvények értelmében a fél személyesen is elláthatna. Jelentékeny módosításokat tartalmaz a szegénységi jog tekintetében a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. tc* ist amelynek idevonatkozó rendelkezései a következők: 8. §. A Pp. 113. §-a 1. bekezdésének 4. pontja ágy módosul, hogy az ügygondnok költségét az államkincstár nem előlegezi és az ügygondnok költségének fizetését csak a perköltségben marasztalt féltől követelheti. Ez a szabály áll a szegénységi joggal perlekedő fél házassági perében kirendelt házasságvédő (55. §.) költségeire is. A Pp. 113. §-át a következő rendelkezések egészítik ki: Ha a perben az egyik fél szegénységi jogban részesül, ellenfelét a Pp. 112. §-ában foglalt feltételek nélkül is megilleti az a jog, hogy az illetéknek arra a részére nézve, amelyet kizárólag a szegénységi jogban részesülő fél keresete vagy viszontkeresete következtében kellene lerónia, egyelőre fel van mentve az ügyben felmerülő, akár