Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

92 Társaság viszony közkereseti társaságnak tekintendő. Minthogy felperes a társaság céljaira részben gabonában, részben készpénzben adott kölcsönkövetelését érvényesíti és pedig csupán a társaság egyik tagja ellen, a K. T. 71. és 73. §-aiból folyóan — miként ezt a m. kir. Kúria a Polgárjogi Határozatok Tárában 621. sz. a. felvett Rp. IV. 1953/1916. számú elvi határozatában már kimondotta —, a közkereseti társaság fennállása alatt annak tagjai a társasviszonyból folyó követelésükkel csak a közkereseti társaság ellen, de nem annak tagjai ellen léphetnek fel, miért is felpereseknek nem a közkereseti társaság, hanem annak egyik tagja ellen a közkereseti társasági viszonyból származtatott kereseti követelése nem érvényesíthető. (XVI. 544.) A kereskedelmi társaságok egyes fajainál (közker. társ., betéti társ., csendestársaság) tulajdonközösség a társaság tagjai között nem jön létre. A vagyontárgyak nem a tagok, hanem a társaság tulajdonai s a tagoknak nem a vagyontárgyakhoz, hanem csupán a vagyonilletőséghez van joguk. Ebből folyik, hogy a társasviszony megszüntetésére semmi vonatkozásban a tulajdonközösség megszüntetésének szabályai nem alkalmazhatók. (XV. 600.) a) Tag saját ügylete. A K. T. 75. §-ára alapított az az igény, hogy a vétkes társasági tagnak saját részére a K. T. 74. § rendelkezései ellenére a többi közkereseti társasági tag beleegyezése nélkül kötött ügylete a közkereseti társaság részére kötöttnek tekintessék, a tagok egymásközti, belső jogviszonyát érinti, ennek az igénynek a vétkes társsal való perbeli érvényesítésére — miként ez a m. kir. Kúriának P. VII. 1410/1917, és P. IV. 2480/1935. sz. határozataiban elfoglalt álláspontjából is nyilvánvaló — a közkereseti társaságon kívül minden egyes tag egymagában is jogosult, az ellenkező álláspont arra az észszerűtlen eredményre vezetne, hogy a vétkes társasági tag hozzájárulásának megtagadásával mindenkor megakadályozhatná a K. T. 75. §-án alapuló jogok érvényesítését. Az ilyen igény a K. T. 54. és 75. §-a alapján három hónapon túl nem érvényesíthető. (H. T. 1942. 65. o.)