Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)
82 Nyugdíj létesített, ugyancsak igényt tarthatnának magasabb nyugdíjra. (XV. 304.) Az 1926:XVI. tc. 3. § 3. bekezdése utolsó mondata azt célozza, hogy az osztrák részvénytársaságok és szövetkezetek magyarországi üzleteinél alkalmazottak nyugdíjuk átértékelésénél ne szenvedjenek hátrányt a vállalat főtelepének államában alkalmazottakkal szemben. A törvény ily értelmezése mellett a nyugdíjjárandóságok összehasonlításánál nemcsak azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a társaság a volt Ausztria területén „Nyugdíjkiegészítés" címén fizet, hanem azt a nyugdíjat is, amelyet a vállalat volt osztrák, most német birodalmi főintézetének nyugdíjasai a kötelező biztosítás alapján az államilag szervezett biztosító intézettől kapnak. (XVI. 105.) Az alkalmazott nyugdíjigényét oly időben tartozik érvényesíteni, hogy a nyugdíjjogosultság kérdésének eldöntéséhez szükséges tényállás még lehetőleg aggálytalanul megállapítható legyen, mert ha az alkalmazott az igény érvényesítésében való indokolatlan késedelmével munkaadóját megfosztja a bizonyítékok felhasználásának lehetőségétől, ennek következményeit ő, a munkavállaló tartozik viselni. (XV. 980. H. T. 1941. 137. old.) Az állandó bírói gyakorlat szerint a nyugdíjigény érvényesítésével való késlekedésnek jogi következményeként a kereset beadását megelőző időre nyugdíj visszamenőleg nem ítélhető meg, hacsak az igénylő ki nem mutatja, hogy igényének érvényesítésében elháríthatatlan akadály, vagy a nyugdíjfizetésre kötelezettnek ténykedése gátolta. (XIV. 353.) Helye van a nyugdíjigény átértékelésére irányuló igény ismételt érvényesítésének és nem forog fenn az ítélt dolog esete olyankor, amikor korábbi perben a bíróság az átértékelést az ezt megengedő anyagi jogszabály hiánya okából mellőzte, a második keresetnek pedig éppen az az új jogalapja, hogy a korábbi ítélet meghozatala után a peres felek jogviszonyára kiterjedő olyan jogszabály lépett hatályba, amely a pénz értékcsökkenésének figyelembevételét meg engedi és a járandóság átértékelését teszi szabállyá. (XV. 938.)