Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

58 Zsidótörvények befolyása szolgálati viszonyra E rendelkezések egybevetéséből okszerűen következik, hogy amennyiben a nyugdíj, kegydíj, ellátás nem a nyugdíj szabályzaton alapszik, a „más alapon" járó nyugdíjnak (kegydíjnak, ellátásnak) a szolgálati szerződésen, illetve szolgálati szabályzaton kell alapulni. Következik ez az 1939. évi IV. tc. 21. §-ának 2. bekezdéséből is, amelynek rendelkezése szerint az alkalmazottnak nyugdíjigényét az elbocsátás akkor sem érinti, ha a nyugdíjra a szolgálati szerződés vagy a szolgálati szabályzat szerint van igénye. Nem lehet ilyennek tekinteni a már nem eleve megállapított, hanem csak utólag, a szolgálati szerződés megszüntetésével kapcsolatban ígért nyugdíjat, kegydíjat, ellátást. Ellenkező esetben ugyanis a rendelet 1. §-a 1. bekezdésének a kifizethető járandóságokat korlátozó rendelkezése utólag nyugdíjkötelezés alakjába burkolt ügylettel kijátszható lenne. Bár a felperes szolgálati viszonya nem a zsidótörvényrendelkezései következtében, de az első zsidótörvény életbelépte után szűnt meg, az 1500/1941. M. E. sz. rend. 1. § 1—3. bekezdései ugyanezen § 4. bekezdése értelmében alkalmazandó reá annálfogva, mert szolgálati viszonya 1938 május 29 után szűnt meg. Ennélfogva az 1500/1941. M. E. számú rendelet intézkedései a rendelet visszaható erejénél (2. §) fogva, felperes követelései szempontjából is irányadók. Mindezeknél fogva az alperes a szolgálati szerződés felmondásakor ígért juttatásnak — mint az 1500/1941. M. E. számú rend. 1. §-ában meghatározott mértéket meghaladó járandóságnak kifizetését jogosan szüntette meg. (XVI. 361. H. T. 1942. 110. old.) Az értelmiségi kormánybiztos téves útmutatásának elfogadása és követése nem mentesíti a munkaadót a törvénynek meg nem felelő eljárása jogkövetkezményeinek viselésétől. Ily esetben a munkavállaló a szenvedett anyagi sérelem orvoslását bírói úton érvényesítheti. (XVI. 272. H. T. 1942. 75.) A kir. Kúria megállapította a zsidó alkalmazottal szemben a visszaélést a felmondási joggal, amikor a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges tíz évből már csak 5 hónap volt hátra, mert a töredékidőnek a várakozás és felmondási időhöz viszonyítottan is iránylag rövid tartamára figye-