Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)
30 Szolgálati viszony hanem megbízási szerződés alapján jár el. (XV. 199. XV. 577.) Szolgálati szerződés csak akkor jön létre, ha az alkal mázott a maga munkaerejét egészben vagy részben a munkaadó üzleti körében teljesítendő szolgálatokra ellen érték mellett állandóan és a munkaadóval, mint főnökével, függőségi viszonyban köti le. Az alkalmazott munkaereje túlnyomórészének a munkaadó részére történő lekötése csak akkor eredményez minden esetben szolgálati viszonyt, ha az függőségi viszonyban történik. (C. II. 3559/1940.) Szolgálati jogviszony fennállására valamely munka állandó teljesítéséből és ennek a teljesítésnek elfogadásából is következtetni lehet, feltéve, hogy a szolgálati jogviszony két lényeges alapeleme: a függőségi viszony és állandó lekötöttség fennáll. A díjazás kérdése nem fogalmi alkotó eleme a szolgálati jogviszonynak, mert míg egyfelől szolgálati jogviszony létesülhet díjazás kikötése nélkül, másfelől munka elvégzéséért díjazás igényelhető szolgálati jogviszonyon kívül is. — Másnak háztartásában alkalomszerűen végzett kisegítő tevékenység, amelyet az illető akár szívességből, akár a kötendő házasság reményében végzett, sem szolgálati viszonyt, sem díjazásra igényt nem teremt. (XV. 362.) Az üzletszerző ügynök jogviszonya nem feltétlenül szolgálati viszony azért, mert szerződésileg felmondási idő van kikötve. (C. II. 2912/1941.) A dalosszövetség ügyvezető elnöke, aki e minőségében a szövetség által fenntartott időszaki lap felelős szerkesztőjének teendőit is ellátta és a dalosszövetségtől havi 200 P díjazást kapott, elnöki megbízatásának és az ezzel egybekötött felelősszerkesztői megbízatásának megszűntével nem igényelheti a neki járó egyévi felmondási időre eső járandóságot, mert ő nem fizetést kapott, hanem mint a tisztikar tagja, őt tiszteletdíj illette s szolgálati viszony hiányában nem volt alkalmazott, hanem szerkesztői tisztének betöltése az alapszabályok értelmében választás útján történt megbízáson alapult. (XVI. 359.)
