Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

172 A ranypengökikö t és egyenértéke lesz irányadó, melyet a pengőérték fizetési eszközeiben kifejezve, a Magyar Nemzeti Bank megállapít. Ilyen további rendelkezés azonban azóta nem történt, a m. kir. pénzügyminiszter az aranypengő egyenértékének más módon történő számítása tekintetében rendeletet ki nem bocsátott. Az idézett szabályokból következik, hogy a jogszabályalkotó hatalom magának tartotta fenn azt a jogot, hogy határozzon afelől, hogy az ország gazdasági helyzete valamely időpontban indokolttá teszi-e azt a megállapítást, hogy az aranypengő és a pengő között oly diszparitás állt be, mely azt teszi szükségessé, hogy az aranypengő többé ne egy pengővel számíttassék. Különösen fenntartotta azt is, hogy azt az időpontot, melyben a számítás eddigi módja megszűnik, — meghatározza. Ennek a fenntartásnak alapja egyfelől kétségtelenül az, hogy az értékmérő és forgalmi eszköz gyanánt szolgáló pénz értékének meghatározása közjogi jellegű rendelkezés, mely a törvényhozást, esetleg átruházott hatáskörben a m. kir. minisztériumot illeti, másfelől pedig az, hogy csak az ország gazdasági életét vezető, irányító szervek és csak a gazdasági élet egészének menetét befolyásoló adott körülmények és a pénzérték változásából az ország gazdasági életében beálló következmények mérlegelésében lehetnek abban a helyzetben, hogy az említett diszparitás bekövetkeztét és ennek idejét megállapítsák. Az itt szóbanforgó kérdés felett való rendelkezésnek a magánosok szerződése tárgyául való átengedése a pengő értékét a magánfelek érdekeinek játékává tenné, a gazdasági forgalom alapjául szolgáló pénzérték iránt való bizalmatlanságot idézné elő, végeredményben azután fel nem tartóztatható gazdasági válságra vezetne. Ebből következik, hogy mindaddig, míg az említett erre hivatott jogszabályalkotó szervek az itt szóbanforgó kérdésben nem nyilatkoztak s a 4600/1931. M. E. sz. rend. 3. §-ában foglalt szabály érvényben van, ezt az állami gazdasági rend oly irányadó szabályának kell tekinteni, melylyel szemben oly kikötés, amellyel a szerződő felek az aranypengő bizonyos finom arany tartalmának minden-