Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)
170 Meghatalmazás közlése Fennáll ily nyomós ok, amikor az örökhagyó társasági tag elhalálozása esetére alperest bízta meg visszavonhatatlanul a jogutódok képviseletével, az elhalálozás után azonban az örökösök visszavonták a visszavonhatatlannak kikötött meghatalmazást s igazolták, hogy alperes nem mindig az általa képviselt örökösök érdekeit, hanem elsősorban a saját képviseleti jogának fenntartását és biztosítását tartotta szem előtt, holott képviseleti jogosultsága kétségtelenül nem öncélként, hanem csupán eszközként állíttatott a társasági tagok érdekeinek szolgálatába. (C. IV. 271/1940.) Általános jogszabály az, hogy ha a meghatalmazás közhírré lett téve, a meghatalmazás megszűnését is közhírré kell tenni; azt a harmadik személyt pedig, aki a meghatalmazásról külön értesítést nyert, vagy akiről a meghatalmazó tudja, hogy a meghatalmazás alapján a meghatalmazottal ügyleti összeköttetésben áll, — külön kell értesíteni; mert különben a meghatalmazás megszüntetésére a meghatalmazó a harmadik jóhiszemű személlyel szemben nem hivatkozhatik. (XIV. 636.) Felperes mezőgazda, aki mezőgazdasági szeszgyárban nemcsak a saját, hanem a más terményét is feldolgozza: a K. T. 258. §-ának 1. pontjában meghatározott tárgyi kereskedelmi ügylettel saját nevében iparszerűleg foglalkozik s mint ilyen — ebben a vonatkozásban — a K. T. 3. §-a és a 613. sz. elvi határozat értelmében kereskedőnek, gazdatisztje pedig, aki az egész gazdaság, tehát a szeszgyártás vezetésére is megbízást nyert, az ő kereskedelmi meghatalmazottjának minősül. Utóbbi jogköre így a K. T. 43. §-a értelmében kiterjedt mindazokra az ügyletekre, amelyek a szeszgyári üzem folytatásával rendszerint járnak. Burgonyának nagy mennyiségben való vétele a szeszgyártással rendszerint együttjár, mezőgazdasági terményeknek nagybani adásvételénél pedig a tőzsdebíróság hatáskörének a kikötése — a budapesti kir. ítélőtáblának az előtte tárgyalt ügyekből' merített hivatalos tudomása (P. V. 7208/1932.) szerint — általában szokásos. A külön felhatalmazás hiánya ennélfogva nem lehet akadálya annak, hogy a gazdatiszt,