Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

148 Szövetkezet feloszlása gzerint a felszámolók a feloszlott társaság kötelezettségeit teljesíteni tartoznak, a 116. § azzal a rendelkezésével, hogy a felszámolók a társasági pénzeket, amennyiben azok később lejárandó tartozások, vagy az egyes tagokat a végkielégítésnél illetendő igények fedezésére nem szükségesek, a társasági tagok között előlegesen felosztani tartoznak, a 252. § első bekezdésének azzal az intézkedésével, hogy a szövetkezet vagyonából mindenekelőtt a hitelezők követelései elégítendők ki, már nyelvtanilag sem jelentkezik oly parancsoló intézkedésnek, amelyik kizárná azt, hogy az alapszabályokban megállapított elvek a fennmaradó összeget egéezen és csakis a tagoknak juttathatnák s kizárnák azt, hogy annak egy része jótékony célra fordíttassék. Ilyen értelmezésnek most már kétségkívül azért sem lehet helye, mert az újabb jogalkotás nemcsak felszámolás esetére, de már az évi nyereség felosztására is létesített olyan és pedig kötelező szabályokat, amelyek szerint a szövetkezet tartozik nyereségének vagy a felszámoláskori vagyonának bizonyos százalékát jótékony vagy szövetkezeti, avagy iparfejlesztési célokra fordítani. Így az ipari és gazdasági hitelszövet kezetekre nézve az 1920. évi XXX. tc.-nek 9., 16. és 20. §-ai, továbbá az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az Ipari Anyagbeszerző, Termelő és Értékesítő Szövetkezetekről szóló 1934. évi XVIII. tc. 10. és 20. §-ai. Ezért megváltoztatja a kir. Kúria az első és másodbíróság azon felhívó végzését, amelyben a szövetkezetet arra utasította, hogy alapszabályait akként módosítsa, hogy feloszlás esetén a társaság megmaradó vagyona a tagok között osztandó fel. (XV. 177. H. T. 1941. 31. old.)