Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)
102 Közkereseti társasági vagyonilUtöség h) Társasági jogviszonyból eredő követelés elbírálása az összes társasági tagok perbenállása nélkül. Azt a kérdést, hogy a társak a társaság kötelezettségeiért tartoznak-e egymásnak és mily megtérítéssel, a társak ellen önállóan, tehát a többi társtagok meghallgatása, perbenállása nélkül is el lehet bírálni, és pedig ha a társasviszony közkereseti társaságnak tekintendő, az egyetemleges adóstársak egymásközötti jogviszonyára vonatkozó jogszabály alkalmazásával, ha pedig a társaság magánjogi társaság, a szerződésnek a terhek viselésére vonatkozó rendelkezése, szerződés hiányában pedig az egyenlő teherviselés elve alapján. (XVI. 36.) i) Vagyonilletoség átértékelése. Ha az 1920-ban elhalálozottak vagyonilletőségére a felek azt a megegyezést kötötték, hogy a társaság bentmaradó tagjai a jogutódoknak azt felszámolási eljárás mellőzésével fogják haladéktalanul kifizetni, a jogutódoknak 1938-ban az átértékelt vagyonilletoség kiadása iránt indított keresete az 1928:XIL te. 3. §-a értelmében az ott meghatározott egyévi határidő lejártával a fennforgó hitelezői késedelem vétlenségére tekintet nélkül — elenyészett. Ugyanis a jogelőd elhalálozása következtében a közte és a bentmaradó tagok között fennállott közkereseti társaság a K. T. 98. § első bek. 2. pontja értelmében — ellenkező kikötés és más feloszlási ok hiányában — legkésőbb az elhalálozás napjával feloszlott és a vagyonilletőség ugyané napon esedékessé vált. A lejárat idejében a koronaérték volt a törvényes fizetési eszköz, alperesek kötelezettsége tehát koronaértékben meghatározottnak jelentkezik. Ennek átértékelésére pedig az 1928:XII. te. alkalmazandó, mert a m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a törvény rendelkezései nemcsak az oly követelésekre irányadók, amelyek öszszegét jogügylet, bírósági vagy más hatósági határozat koronaösszegben már megállapította, hanem az oly köve telésekre is, amelyeknek összege még bírói megállapítástól függ, ha a követelést a meghatározására irányadó időpont figyelembevételével koronaösszegben meghatározottnak kell tekinteni. (XIV. 16.)
