Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

— Kincstári jogügyi igazgatóság közérdekű keresete — 61 ben vesztette el érvényét, ám de ha valamely jogügylet csak részlegesen érvénytelen, megdől az egész jogügylet, hacsak a körülmények arra nem utalnak, hogy a felek jogügyletet az érvénytelenné vált rész nélkül is megkötötték volna. Ily szándékot vélelmezni nem lehet. Ennélfogva tehát a jelen esetben a vételi ügyletre vonatkozóan támasztott igények sem érvényesíthetők választott bíróság előtt s ezért a választott bírói kikötésre alapított pergátló kifogást a kir. Kúria elutasította. (XII. 355.) A karteltag egy fél évvel a kartel lejárta előtt közölte a többi taggal, hogy a kartelban részt venni nem fog és a lejáratot megelőzően már ajánlatot fog tenni vevőkörének a kartel lejárta utáni üzletekre a vevőkre kedvezőbb áron. A kartel megállapodás alapján megalakult választott bíróság ítéletében kimondotta, hogy a kartelmegállapodás lejártáig ily ajánlatot a kilépni szándékozó karteltag nem tehet, A kincstári jogügyi igazgatóság közérdekű keresete folytán a kartelbíróság hatálytalanította az ítéletet, mert az az 1931: XX. t.-c. 7-ik §-ába ütközik, mert a jó erkölcsök és a közjó érdekét a 6-ik §-ban meghatározott módon sérti. Nem lehet kétséges, hogy az egyezmény tárgyául szolgáló áruk és szoigálatatásoknak az egyezmény lejárta utáni időben eső teljesítéséről az eset körülményei szerint szükséges időben már az egyezmény lejárta előtt kell gondoskodni, amelynek elmulasztása az egyezmény lejáratát közvetlenül követő időben való teljes megbénulásával járhat az üzemnek. Oly kötelezettség tehát, amely ezen előzetes gondoskodást az egyezmény lejáratát megelőző nem túl hosszú időben tiltja, a jó erkölcscsel áll ellentétben, mert az egyezményes tag gazdasági létét és fejlődését guzsbakötő módon akadályozza meg. De egy ily ítélet a közjó érdekét is sérti, mert nyilvánvalóan azt célozza, hogy az egyezmény tárgyát képező árúnak a fogyasztó közönség javára szolgáló áralakulását, illetve annak mielőbbi kifejlődését a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon megakadályozza. (XII. 84. H. T. 1938. 34. old.) Mindenkinek, tehát a kereskedelmi forgalomra szánt áruk előállítójának, eladójának is fennálló jogunk alapvető elvénél, a szerződési szabadságnál fogva — annak határai között — joga van áruinak eladási árát megállapítani és az ár megtartását szerződéssel továbbeladás esetére is biztosítani. Az ily szerződés — amely az ú. n. márkacikkek árvédelmi rendszerében már általános gyakorlati kifejlődéshez és bírói elismeréshez jutott — érvényes és kötelező, hacsak egyébként valamely törvényes tilalomba, közérdekű koj látba, vagy jóerkölcsbe nem ütközik. Ennélfogva tehát sei tiltó jogszabállyal, sem az erkölcs, a közjó vagy a közga daság követelményeivel nem áll ellentétben az oly megálla-