Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

— Végkielégítés — 43 kifejezetten kimondotta, hogy: „az időszaki lap kiadóvállala­tának szolgálatában álló hírlapírót az 1910/1920. M. E. számú rendelet 9—13. §-aiban meghatározott végkielégítés meg­illeti". (P. H. T. 966. sz.) Nem illeti meg azonban végkielégítés azt az alkalma­zottat, akit a munkaadó olyan ok miatt bocsátott el szolgála­tából, amelyért felelős és amely miatt az érvényben lévő jog­szabályok értelmében a munkaadó a szolgálati viszonyt fel­mondás nélkül rögtöni hatállyal felmondhatja. (XIII. 878.) Az alkalmazott öngyilkossága nem szünteti meg az 1910/1920. M. E. számú rendelet 12. §-ában biztosított vég­kielégítéshez való jogot. — Olyan rendelkezés ugyanis, hogy az özvegy elveszítené a végkielégítéshez való jogát, ha a férj öngyilkosságot követ el, az 1910/1920. M. E. számú rendelet­ben nem foglaltatik. Az özvegyet tehát csak akkor nem illetné meg végkielégítés, ha az alkalmazott a halála előtt maga szüntette volna meg a szolgálati viszonyt, vagy ha olyan okok forognának fenn, amelyek a munkaadót az azonnali hatályú elbocsátásra feljogosították volna. (P. H. T. 967. számú E. H.) Az 1910/1920. M. E. számú rendelet 13. §-a értelmében a munkaadó a kifizetett végkielégítést az alkalmazott nyug­díjköveteléséből levonhatja. Ez a törvényhely nem tartalmaz ugyan kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy az alkalma­zottnak kifizetett végkielégítés annak halála esetében az öz­vegy nyugdíjába is beszámítható-e vagy sem: mégis a 13. §. rendelkezéséből kétségtelen, hogy a munkaadó nem köteles a végkielégítés mellett és azon felül ugyanarra az időre nyug­díjat is folyósítani az alkalmazottnak. Nem juthat ugyanis kedvezőtlenebb helyzetbe a munkaadó azáltal, hogy a végki­elégítést igényelt és felvett alkalmazott elhalálozása folytán a nyugdíjfizetést már nem az alkalmazott, hanem annak a szolgálata alapján az alkalmazott özvegyének a javára kell teljesíteni. Ezért a munkaadó a kifizetett végkielégítést az alkalmazott özvegyének nyugdíjköveteléséből levonhatja, ha az 1910/1920. M. E. számú rendelet 13. §-a alapján az alkal­mazott nyugdíjából még nem vonta le. (P. H. T. 968. számú E. H.) k) Nyugdíjigény. Nyugdíjkötelezettség alapja. — Alakszerűségek, szerződési szabad­ság. — Ráutaló tények. — Nyugdíjalap létesítése. — Versenytilalom a nyugdíjassal szemben. — Kegydíj. — Nyugdíjperben beszámítás. A magánalkalmazottakra vonatkozóan nincs olyom törvé­nyes rendelkezés vagy jogszabály, amely a munkaadót az alkalmazottja részére nyugdíjfizetésre kötelezné. A nyugdíj­fizetési kötelezettség csak szerződésen, szerződés jellegével

Next

/
Oldalképek
Tartalom