Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)
36 — Visszaélés a felmondási joggal — 494., 816.) A m. kir. Kúria 42. számú jogegységi döntvénye értelmében magánvállalatnál magasabb tudományos képzettséget igénylő állást betöltő alkalmazottakat is, — más megállapodás hiányában, — az egy évi felmondási idő csak akkor illeti meg, ha a vállalat a nagyüzemek közé tartozik és az alkalmazott az egész vállalatra, vagy annak valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van felruházva. (P. H. T. 963. számú E. H. indokolásából.) — A felmondási időre eső illetmények összegének a megállapításánál az a munkabér az irányadó, melyet az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében élvezett. (XI. 329.) Ebből a szempontból a több éven át rendszeresen adott remunerációnak vagy mérlegpénznek is kifejezett kikötés hiányában is illetményjellege van. (XX, 329.—XIII. 769.) Abban az esetben, ha a munkaadó a felmondáskor az alkalmazott korábbi szolgálatainak igénybevételéről lemondott és őt ,a további szolgálatok alól felmentette, az ekkép megszüntetett szolgálati viszonyt utóbb egyoldalúlag vissza nem állíthatja és ebben az esetben az alkalmazottnak az ily felmondás folytán megnyílik a joga ahhoz, hogy a munkaadótól a teljes felmondási időre járó javadalmazást igényelhesse anélkül, hogy *a felmondási idő alatt szolgálatot kellene teljesítenie. (XIII. 965.) Nincs olyan jogszabály, mely a munkaadót arra kötelezné, hogy a szolgálati viszonyt csak azért tartsa fenn, hogy alkalmazottja a nyugdíjra jogosító szolgálati időt kitölthesse. A Kúria állandó gyakorlata szerint mégis a felmondási jognak a nyugdíjjogosultság megszerzésének küszöbén történő gyakorlása a joggal való visszaélésnek minősül akkor, ha a munkaadó az alkalmazottat minden egyéb cél és jogos érdek nélkül, egyedül a nyugdíjigény kijátszása végett, károsítási célzattal bocsátja el a szolgálatból. (XIII. 961.) Ezt a jogelvet a P. H. T.-ba 964. szám alatt felvett elvi határozat akként szabályozza, hogy: „ha a munkaadónak nincs érdemleges, méltánylást érdemlő oka arra, hogy az alkalmazottat közvetlen a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt bocsássa el a szolgálatból, a felmondás jogával való élés a joggal való visszaéléssel azonos hatályú". Adott esetben a joggal való visszaélésnek minősítette a m. kir. Kúria ,SL felmondási jog gyakorlását akkor, amidőn a munkaadó vasútvállalat az 1934. évi I. t.-c. 2. §-a alapján már régebben megnyílt törvényszerű felmondási jogát akként érvényesítette, hogy az elbocsátott alkalmazottat már csupán 19 nap választotta el nyugdíjjogosultsága elérésétől. (X. 889.)
