Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

28 — Alkalmazottak szolgálati minősége — b) Kereskedősegédek, ipari tisztviselők, iparossegédek. lrán\yadó jogszabályok. — Tisztviselő, — iparossegéd, gyári munkás, napszámos fogalmai. A kereskedősegédek és az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyáról szóló 1910/1920. M. E. számú kormányrendelet 1. §^a a rendelet hatályát azoknak a szolgálati viszonyaira terjeszti ki, akik kereskedőnek (1875. évi XXXVII. t.-c. 3. és 4. §.), vagy iparosnak (1884. évi XVII. t.-c.) vállalatában, mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva. Annak a kérdésnek az eldöntésénél tehát, hogy adott esetben az 1910/1920. M. E. számú rendelet, vagypedig az általános magánjog szabályait kell-e alkalmazni, elsősorban azt kell vizsgálni, vájjon a munkaadó a K. T. értelmében kereskedőnek tekinthető-e. (XII. 446.) Ezen az alapon a Kúria kimondta, hogy „a dohányárus segédszemélyzetnek szolgálati viszonyára, — a korlátolt dohánykisárus alkalmazottainak kivételével —r az 1910/1920. M. E. számú rendelet szabályai irányadók". (85. számú polgári jogegységi döntvény, P. H. T. 958.) Ipari vállalat tisztviselője általában az az alkalmazott, aki ipari vállalatnál vagy gyárszerű üzemben kereskedelmi vgy műszaki természetű irányító vagy ellenőrző szellemi tevékenységet fejt ki. Aki nem ilyen tevékenységet, hanem alacsonyabbrendű, például csupán ipari szakképzettséget igénylő felügyelő és irányító ténykedést folytat, arra az 1910/1920. M. E. számú rendelet intézkedései nem vonatkoznak, hanem ezek szolgálati viszonyaira egyedül az 1884. évi XVII. t.-c. rendelkezései a mérvadók. (XIII. 816.) Az ipari vállalatnak tehát csupán azok az alkalmazottai tekinthetők tisztviselőknek, akik az üzletvitel körül főképen szellemi irányító vagy ellenőrző tevékenységet fejtenek ki, azonban magának az ipari termelésnek körébe tartozó munkák, — bármilyen fontosak is azok és bár a termelés vezetésére és irányítására is kihatnak, — nem tartoznak a tisztviselői tevékenység körébe. (XII. 8.) Az iparossegéd és a gyári munkás az 1884. évi XVII. t.-c.-nek (Ipartörvény) az 1922. évi XII. t.-c.-el hatályban tartott rendelkezései szerint csak elnevezésben különböznek egymástól, mert gyári munkásnak is csak a megfelelő ké pesítéssel bíró, mestervizsgát tett és segédlevelet nyert, azt az egyént kell tekinteni (1922 : XII. t.-c. 18. és 105. §-ai), aki gyári üzemben vállalt szolgálatot. Iparossegéd viszont az olyan ugyancsak mestervizsgát tett és segédlevéllel ellátott alkalmazott, aki nem gyári üzemben, hanem kézművesiparnál áll szolgálati viszonyban. Az ipartörvény 111. §-a értelmében a gyári munkások jogviszonyait is az ipartör-