Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Visszaélés felmondási joggal — 55 Alaptalan rögtöni hatályú felmondást követőleg létesített új szolgálati szerződés esetén is jogosult a munkavállaló a jogellenesen megszüntetett korábbi szolgálati szerződés alapján felmondási illetményeit követelni akkor is, ha az új szolgálat, amelyre vonatkozó illetményeit megkapta, az előző szolgálat alapján a munkavállalót megillető törvényes felmondási idővel egybe is esik. (VIII. 757.) A gazdasági helyzet által követelt és indokolt létszámapasztás esetén az elbocsájtandó alkalmazottak kiválasztását a szerzett jogok sérelme nélkül a kényszerhelyzet által indokolt mértéken belül kell keresztülvinni. (C. IV. 5297/1933.) A felmondási jog visszaélésszerű gyakorlása rendszerint fennforog oly esetben, amikor a munkaadó az alkalmazottját közvetlenül a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt, méltánylást érdemlő komoly ok és ahhoz fűződő jogi érdek nélkül bocsátja el szolgálatából. Megállapította ennek fennforgását a C, amikor a munkaadó az alkalmazottat a nyugdíjra jogosító 10 évi szolgálati idő elérése előtt 20 nappal bocsájtotta el, habár több tisztviselőt bocsátott el vele egyidejűleg, viszont 18 más tisztviselőnek csak azért mondott fel egy hónappal később, hogy azoknak nagyobb nyugdíjat biztosítson. (VIII. 1107.) Nem képez joggal való visszaélést, hogy alperes felperes elbocsájtása után munkakörének betöltésére napszámost, tehát alkalmi munkást, aki a munkaadóval állandó alkalmaztatási viszonyban nincs, fogadott fel. (IX. 66.) Megállapítja a joggal való visszaélést, amikor a felperes azon 21 tisztviselője közül, akiket egyik osztályának megszüntetése miatt elbocsátott, egyedül a felperesnek mondott fel 1934. febr. 28-án, ellenben a többinek csak 1934. máj. 26-án, amiből nyilvánvaló, hogy a felperessel csak azért tett kivételt, hogy felperesnek a hat havi felmondási idő beszámítása mellett se legyen meg a felmondás lejártakor a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges tíz évi várakozási ideje. (X. 170.) Megállapítja a joggal való visszaélést, hogy munkaadó a munkavállalót a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges 10 év elérte előtt 3 hónappal bocsátotta el anélkül, hogy erre méltánylást érdemlő, különös, komoly oka lett volna; az a körülmény, hogy férjes női alkalmazottakat nem kiván a nyugdíjjogosultak sorába engedni, ily oknak nem tekinthető. (VIII. 832.) Habár a joggal való visszaélés megállapítása folytán felperes nyugdíjigénye megállana, hatályosnak ismerte el a C. a munkavállaló által megtámadott azt a nyugdíjról való lemondást, amelyet munkavállaló 1800 P végkielégítés és ideiglenes minőségben való továbbalkalmaztatás ellenében írt alá. (VII. 832.) Nem lehet szó joggal való visszaélésről, amikor a nyugdíjszabályzat szerint a munkavállaló 10 évi szolgálat után éri el