Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Szolgálati viszony — 31 b) Szolgálati jogviszony alkatelemei. Közelrokonok között. — összes részvények tulajdonosa és a r. t. között. — ingyenesség. — Vállalkozási szerződés. — öröklés meghiúsulása folytán munkadíj. A családi kapcsolat magában véve nem akadálya a szolgálati jogviszonynak. Az a körülmény, hogy alperes munkaadó apósa felperes munkavállalónak, nem zárta ki, hogy felperes élethivatásszerü tevékenységének és munkaerejének tartós lekötésével alperes kereskedelmi üzletében szolgálatok teljesítésére, alperes pedig meghatározott munkabér fizetésére vállaljon kötelezettséget. Az ennek tárgyában létesült okiratot pusztán a felek között fennforgó családi viszony miatt nem lehet színlegesnek íekinteni. Nincs azonban akadálya annak, hogy ezen okirattal szemben az após bizonyíthassa, hogy ezen okiratban kifejezett akarattal ellentétben a felek akarata az volt, hogy felperes családtag gyanánt való közreműködésért apanage-t és nem szolgálati működésért munkabért kapjon. (IX. 852.) Nem állapított meg a felperes após részére díjazást a C, amikor az após az alperes vő háztartásában lakott, amely lakás és ellátása eltartási szerződésen alapult, az alperes vő nem kívánta, sőt nem is szerette, hogy részére a felperes dolgozott; felperes nem is végzett rendszeresen a kérdéses 7 év alatt munkát, hanem csupán időközönként és önként segédkezett az alperes kőművesmunka vállalkozásainál s annak díjazását ezen 7 év alatt sosem kérte. A C. megállapította ezekből, hogy felperes időnkénti kisebb, kisegítő szolgálatokra díjtalanul vállalkozott. (X. 457.) Nem állapította meg a C. a szolgálati viszony fennforgását a csődbejutott r. t. igazgatójára nézve, aki maga volt az összes részvények birtokosa, maga alkalmazta önmagát és saját macának is mondott fel, mert ezek a tények úgy a K. T.-nek a r. t.-re vonatkozó rendelkezéseivel (182. §.), mint a szolgálati viszony természetével ellenkeznek. (X. 646.) A más érdekében annak felkérésére végzett sorozatos munkák ingyenessége nem vélelmezhető és a munkára adott megbízás ellenkező kikötés nélkül a munka díjazására való készséget is magában foglalja, hacsak a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a megbízott az ügy ellátására díjtalanul vállalkozott. Ennek a szabálynak ellenére nem Ítélte meg a C. a nyugalmazott gazdasági felügyelő részére a keresetbe vett munkadíjat, amikor az a város gazdasági tanácsadójának és intézőjének huzamosabban tanácsokat adott, amikor azonban az aljegyzői és tb. tanácsnoki állást betöltő alperesről nem tételezhette fel, hogy az a maga személyében ezért pénzbeli ellenszolgáltatást fog nyújtani. Ebben a helyzetben a felperesnek lett volna kötelessége annak