Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Szolgálati viszony — át a kifejtett munkájával arányban nem álló alacsony díjazásban részesítette; őt. A megszorult helyzetre vonatkozóan előadott az a körülmény, hogy felperesnek nagy családja volt, egymagában e helyzet megállapítására alapul nem szolgálhat. A függő helyzet pedig azért nem jöhet tekintetbe, mert felperesnek, ha illetményeivel nem volt megelégedve, módjában állott a szolgálatot elhagyni. (VII. 1003.) A szolgálati szerződésnél a munkavállaló személye és személyes tulajdonságai az ügylet lényegéhez tartoznak. Az ezek tekintetében való csalárd megtévesztés a munkaadó megtámadási cselekménye folvtán a szerződést eredetileg érvénytelenni teszi. (VII. 1041.) A felmondási illetményekről történt lemondásnak kényszer címén való megtámadása nem érvényesíthető, ha a munkavállaló azt a vonatkozó okirat aláírását követően 8V2 évvel eszközli. (VIII. 102.) Ha a felmondás írásban közlendő, mint például a gazdatiszti szolgálati viszonynál, s az írásba foglalás tévesen történt, ezen okirati alakhoz kötött ügylet nem válik érvénytelenné csak azért, mert azt tévesen foglalták írásba, hanem ilyenkor az ügyletet akként kell írásba foglaltnak tekinteni, amint az a nyilatkozatot kiállíó fél valódi akaratának megfelel. Amikor tehát a felmondó levélben a felmondási idő végpontja az élő szóval közölt és egyébként is bizonyított 1935. április hó 1. helyett 1936. április hó 1-vel került, a C. fenti elv alapján az 1935. április l-re történt felmondást mondotta ki hatályosnak. (X. 324.) Ha a szerződést pótló szolgálati szabályzat szerint az alkalmazottat csak fegyelmi eljárás rendjén hozott határozattal lehet elbocsátani és ennek ellenére az elbocsátást fegyelmi eljárás nem előzte meg, vagy a fegyelmi határozatot az érdemleges döntést érintő, lényeges eljárási szabályok megsértésével szabálytalanul hozták, a munkaadó a polgári per folyamán rendszerint nem bizonyíthatja azt, hogy az alkalmazott azonnali elbocsátására törvényes oka volt. (56. sz. J. D.) A szolgálati viszonyból származó jövedelem után kivetett kereseti, jövedelmi és rokkantadót, ha a munkaadó vállalta és ezeknek az adóknak a kifizetését és azokat az alkalmazott járandóságából nem vonta le, ami az alkalmazottra nézve előnyt, megtakarítást jelentett, a fizetéssel egy tekintet alá eső, a fizetésnek kiegészítő részét képező járandóságnak tekinteni nem lehet. (C. II. 3604/1933.) A végzett munkáért külön igéret hiányában is jár díjazás, mert ellenkező kikötés hiányában a munka ingyenessége nem vélelmezhető, hacsak a felek között nincs oly közeli családi kap