Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Valorizáció — 139 határozóit követelés e törvény alapján átértékelés tárgya nem lehet. (V. 1265.) Ellentétes: a belföldiek között olyan külföldi pénznemben keletkezett követelés, amely elértéktelenedett, az átérték élhetőséget illetően nem esh etik más megitélés alá, mintha magyar korona pénznemben keletkezett volna. (VI. 205.) Az átértékelésnek arra a céljára tekintettel, hogy a követelésre jogosultnak a kötelem keletkezése és teljesítése közötti időben bekövetkezett pénzértékcsökkenésből előállott kára méltányosan kiegyenlítessék, következik az, hogy a Val. t. 4. §-ának a folyószámla egyenlegén alapuló pénztartozás átértékelését kizáró 2. pontja csak abban az esetben kerülhet alkalmazásra, ha a felek abban állapodtak meg, hogy a közöttük keletkező követelések egyenkénti kielégítése és a teljesített fizetéseknek határozott követelésekre fordítása helyett, egymás ellen csak azt a különbséget érvényesíthetik, amely a megejtendő elszámoláskor fennálló követelések és tartozások kölcsönös beszámítása után mutatkozni fog. (V. 365.) (Az átértékelésnek határozottan kifejezésre jutó kikötését foglalja magában az olyan megállapodás, mely szerint a kölcsön akkor lesz visszafizetendő, amikor a magyar korona zürichi jegyzése a 0.65-öt eléri. Ez a megállapodás ugyanis nyilván a feleknek arra a szándékára mutat, hogy a hitelezőről a korona értékcsökkenésének következményét el akarták hárítani. (IV. 1207.) Nem zárja ki a valorizációt a vállalkozónak az a kijelentése, hogy semmi címen s néven nevezendő ráfizetést követelni nem jogosult, mert joglemondás következtében csak az az igény enyészik el, amelyről az illető fél kétségtelenül lemondott. (VII. 556.) Nem zárják ki a Val. t. rendelkezései az átértékelésből az értékpapírok vételére megbízást adó félnek a megbízás lebonyolításából eredő követelését. (V. 707.) A Val. t.-en alapuló átértékelési igény nem csak az eredeti hitelező ós eredeti adós egymáshoz való közvetlen jogviszonyában érvényesíthető, hanem az átszáll a jogutódokra is. (V. 339.) Lényegileg nem valorizációs igényt, hanem bútorok értékének megfizetését érvényesíti az a hitelező, aki a meg- és átvett, de az eladásnál visszahagyott, a kommunizmus alatt elvitt, majd visszakapott bútorok kiadása helyett a kifizetett vételárnak átértékelve leendő visszafizetését követeli. (V. 531.) Nincs akadálya annak, hogy a perujitó keresetben átértékelés iránt előterjesztett kérelemnek az alapperben nem tárgyalt körülményekre alapított részét a bíróság az újított per keretében is elbírálja. (V. 121.)