Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)
102 — Á kereskedelmi ügyletek értelmezése — II. FEJEZET. A kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozatok. 1. A kereskedelmi ügyletek értelmezése. Jognyilatkozat értelme. — Feltételesség megállapítása. — Ügyletkötési akarat vélelmezése. — Önkényes jogcselekmény. — Jogalap nélküli gazdagodás fenn nem forgása. — Cégek azonos voltának megállapítása. Általános szabály, hogy a szerződési nyilatkozat abban az értelmében veendő, amint azt annak a félnek, akihez intézve van, a fennforgó körülmények józan méltatása mellett az élet felfogása szerint értenie kellett. (G. IV. 577/1931. K. J. 1932. 57., C. VII. 1863/1931. K. J. 1932. 169.) A szerződésben használt az a kifejezés, hogy a vevő egy meghatározott építkezéshez szükséges építőanyagot vásárolt, csupán a célnak és a cél által megjelölt áruszükségletnek meghatározását jelenti, de a világosan megkötött vételi ügyletnek feltételességét — erre utaló kifejezés hiányában — meg nem állapítja. Az építkezés elmaradása tehát a szerződést hatálytalanná nem teszi. (G. IV. 4556/1930.) A kereskedelmi életben követett gyakorlatnak megfelel az az eljárás, amely szerint az évi mérlegben tehertételként állíttatik be az előző év vesztesége. Ezért valamely vállalkozásnál tiszta jövedelem csakis a megelőző évi veszteség eliminálása után mutatkozhatik. (V. 1337.) Olyan szerződési megállapodásból, mely szerint a vendéglős a sörgyár által nyújtott kölcsön ellenében arra kötelezte magát, hogy sörszükségletét ettől a gyártól fogja beszerezni, nem vélelmezhető a sörgyár részéről oly ügyletkötési akarat, amely a köl^ csön időelőtti visszafizetése esetén az alperesek sörvásárlási kötelezettsége azonnali megszüntetésének elfogadására mutatna. A vendéglős ugyanis kettős kötelezettséget vállalt;: a kölcsön visszafizetését és a bizonyos időn át való vásárlást. Az által tehát, hogy az egyiket teljesítette, nem szűnt meg a másik teljesítésére vonatkozó kötelezettsége. (G. IV. 7084/1930.) /Az a betéti könyvecskékbe is felvett pénzintézeti alapszabályi rendelkezés, hogy a betétek felmondási idejét az igazgatóválasztmány határozza meg, nem értelmezhető úgy, hogy a pénzintézet a felmondási időt teljesen saját tetszéséből eredő elhatározással állapíthatja meg, hanem ez a szerződési kikötés úgy magyarázandó, hogy a pénzintézet köteles e részben a kölcsönös érdekek mérlegelésén aiapuló üzleti szokások figyelembe vételével eljárni. (VII. 190.)
