Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Fuvarozás — 165 Habár a feladó keresetét az elévülési időn belül nyújtotta is be, de fellépési jogosultságát az átvevő címzettől csak az elévülési idő után szerezte meg, követelése elévült (III. 590.). A díjszabások homályos rendelkezéseit az azokat kibocsátó vasút terhére kell magyarázni és ha a díjszabás többféleképen értelmezhető, a fuvaroztató fél a reá nézve legkedvezőbb értelmezést kívánhatja (III. 558.). A N. E. 7. cikkének (1) bekezdésének ama rendelkezéséből, amely szerint a feladó a fuvarlevélben foglalt adatok és nyilatkozatok helyességéért felelős, az következik, hogy a Télperes által a fuvarlevélbe írt árúbevallás szolgál a fuvardíj kiszámításának alapjául és nincs megengedve annak utólagos bizonyítása, hogy ez a bevallás helytelen volt, nevezetesen, hogy a vasút tényleg olyan árút fuvarozott, amelyért helyes bevallás essetén kisebb díj fizetendő (IV. 204.). A N. E. 12. cikkének 4. bekezdése szerint ha a díjszabás helytelenül alkalmaztatott, vagy a fuvardíjak és illetékek megállapításánál számítási hiba fordult elő, a hiány utána fizetendő, a többlet, pedig visszatérítendő. A fuvardíjhiány utánfizetése iránti követeléssel szemben nem védekezhetik a fuvaroztató fél azizal, hogy a feladás előtt a szolgálatot teljesítő vasúti alkalmazottól a fuvardíj nagyságára vonatkozólag fellvilágosítást kért és kapott, mert a fuvardíj összegére helytelen felvilágosítás lényegileg nem egyéb, mint a díjszabás helytelen alkalmazásából vagy a fuvardíjak megállapításánál felmerült számítási hibából eredő tévedés. Ennek a korrigálására pedig a fenti jogszabály minden esetben jogot ad (III. 557.). Ha a feladó árúját a vasúti kocsiba úgy rakja be, hogy nemcsak az árút, hanem az egész kocsit ponyvával befödi, minélfogva abba a kocsiba más árú nem rakható be, a vasút jogosítva van az igénybe vett kocsi fuvardíját a vasúti árúdíjszabás I. B. §. I. fejezet 17. a) és c) pontjai szerint a tényleges súlyért, de legalább 5000 kg. súly alapulvételével felszámítani (C. IV. 9072/1926. H. T. 1927. 140.). Az i884:XVII. tc-be iktatott ipartörvény módosításáról szóló 1922:XII. tc. 35. §-ában adott felhatalmazás alapján kibocsátott 78.003/1923. K. M. sz. rendelet, az ennek értelmezése tárgyában kibocsátott 146.869/1929. K. M. sz. rendelet megállapítása szerint is a feladó vagy címzett részéről fuvarokmányok alapján támasztható igényeknek a fuvarlevélfelülvizsgáló irodákra való engedményezését kizárja. Nem hivatkozhatik ezizel szemben a fuvarlevélfelülvizsgáló a N. E. 12. cikkéhez tartozó egységes kiegészítő határozmányok 3. pontnak 2. bekezdésére, mely szerint az igényjogosulton kívül a vasúthoz más által benyújtott fuvardíjvisszatérítési igényekhez (felszólamlásokhoz) az igényjogosultnak a más által való pénzfelvételhez be:eegyezésé'c tanúsító bizonylat is csatolandó. Ez a rendelkezés ugyanis csupán