Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Tévedés, megtévesztés, kényszer — 135 támadási jogáról való lemondást nem jelenti a társaságban való továbbműködés, ha ennek a helyzet végleges és tüzetes megállapítása volt a célja (II. 568.). Aki rosszhiszeműen és vétkesen mások tévedésbe ejtésére alkalmas eszközzel él, az ezzel okozott kárt megtéríteni tartozik. Ilyen eszköz pl. a raktárjegy, melyet a beraktározó azzal a tudattal és szándékkal állít ki bemutatóra, hogy a raktárjegy bemutatójának a beraktározott ingókat kiadni nem fogja. Megtéríteni tartozik tehát annak a kárát, aki a raktárjegy kiállításában bízva, az ingók tulajdonosának kölcsönt nyújt (IV. 393.). Megtévesztés alapján csak abban az esetben követelhető az előbbi állapotba való visszahelyezés, ha a megtévesztés magával az ügylet létesítésével kapcsolatos és így ezen az alapon magának az ügyletnek az érvényessége támadható meg. Ellenben, ha az ügylet lebonyolításában jelentkezik megtévesztés, az csak az ügylet nem kellő teljesítéséből származtatható jogok (megfelelő teljesítés, meg nem felelő teljesítésből eredő kártérítés) érvényesítésére nyújt alapot, mely jogok közé magának az ügylet érvényességének megtámadása és ebből folyóan az előbbi állapotba visszahelyezéséhez való igény nem tartozik (III. 657.). A lelki kényszer hatása alatt létrejött jogügylet megtámadható, ha a kényszert előidéző fenyegetés jogtalan volt. Ilyen pl. a letartóztatással való közvetlen fenyegetés, ha utóbb a fenyegetettet a vád alól felmentették (II. 810.). De a lelki kényszer nemcsak akkor forog fenn, ha a kilátásba helyezett lépés jogtalan, hanem akkor is, ha az egyébként jogos bírói jogsegély (pl. árverés) igénybevételének kilátásba helyezésével a fenyegető őt meg nem illető vagyoni előny elérését célozza s a megfenyegetett félnek nincs módjában az őt az egyébként jogos lépés megtételével érő kárt elhárítani (II. 525.). Sőt megállapítható lelki kényszer az önkéntes cselekménynél is, ha erre az illető létérdeke veszélyeztetettségének elhárítása céljából volt szükség (IV. 1147.)^ A rendőri hatóság előtti feljelentéssel való fenyegetés azonban nem tekinthető kényszert előidéző imminens fenyegetésnek, mert az ez elleni védekezés lehetőségét a törvény biztosítja (I. 1976.). Általános szabály, hogy valamely ügylet érvényessége kényszer címén csak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése a másik félnek olyan közvetlen és veszélyes fenyegetésének hatása alatt, avagy a másik félnek valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek ismerete és kihasználása mellett történt, amely fenyegetésben rejlő hátrányok az ügyletkötő testi épségét avagy egész gazdasági létét kockáztatják és amely fenyegetésben foglalt támadás a rendes törvényes eszközök igénybevételével el nem hárítható (C. II. 7770/1925. K. J. 1928. 91.). Ha a teljesítő a tartozatlan fizetést, bár kényszerhelyzetben, de annak tudatában eszközölte, hogy a teljesítéssel nem tartozik.