Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

83 A 250.000/929. B. M. számú közlekedési rendelet 7. §-ának második bekezdése értelmében előzni csak akkor szabad, ha a vezető az előzéssel a szembejövő járóművek közlekedését nem akadályozza s a személy és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. (C. 1009/939.) A gépkocsivezetőnek, amikor a sértett viselkedéséből, mozdulataiból, ide-oda ugrálásából látja, hogy a sértett zavarban van, tájékozódó képességét elvesztette és már nem tudja, hogy a gépkocsi által való elüttetését mi módon kerülheti el, a közlekedési kódex 13. §-ának e) pontja szerint is az a kötelessége, hogy kocsijával nyomban megáll és bevárja, amíg a sértett az úttesten áthalad, avagy biztos helyre jut. A sértett gondatlan eljárása esetleg enyhítő körülményként mérlegelhető. (Lásd e paragrafus második bekezdésében közölt bírói gyakorlatot.) (XI. 24 = C. 1925/936., — XI. 50 = C. 1949/936., — C. 3112/936., — XII. 315 = C. 5121/937., — C. 3992/938., — 5694/939., BHT. 392., — 787.) A géperővel hajtott malom tulajdonosa az 1893 rXXVIII. tc. 1. §. b. pontja és utolsó bekezdése értelmében köteles a fogaskereteket oly mértékben védőkészülékkel ellátni, hogy azokkal sem az alkalmazottak, sem mások ne érintkezhessenek. A gépeknek üzem közben való tisztítása csak akkor van megengedve, ha a védőkészülékek a gépnek veszélyes részeit teljesen beburkolják. (C. 3376/939.) A mindennapi élet tapasztalatai szerint előre látható, hogy a harapós természetű kutyának szabadon hagyása, vagy szájkosárral el nem látása, az arra haladó egyének testi épségére veszélyt jelent. (XII. 802 = C. 1614/938.) Az ebtartó tulajdonos csak akkor felel meg teljesen a kutyatartással járó gondosság követelményeinek, ha minden óvintézkedést megtesz aziránt, hogy a tulajdonát képező eb a járókelők testi épségét ne veszélyeztethesse. Közismert különösen a kutyáknak az a szokása, hogy a gyorsan közlekedő kerékpár vagy gépkocsi láttára izgalomba kerülnek és ezeket a jármüveket dühösen támadják. Ezért az ebtartó gazdának számítania kell az ebből eredő veszedelemre is és ennek elhárítása céljából az ebet napközben vagy elkerített helyen vagy pedig láncon megkötve kell tartama. Az ebtartónak az az eljárása tehát, hogy a helyét szabadon változtató harapós kutyáján szájkosarat alkalmazott, ebből a szempontból kielégítőnek nem tekinthető. Nem szolgálhat a vádlott mentségére az sem, hogy a baleset idején otthonától távol tartózkodott. (C. 1959/937., — 5244/937.) Gondatlanságot követ el az az orvos, aki a műtétnél használt tamponkendőket sem személyesen nem veszi számba, sem pedig 6*